Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 4. szám - Domán István: A kisebbségi érzésről egy rabbi szemével
DOMÁN ISTVÁN: A KISEBBSÉGI ÉRZÉSRŐL 43 De ép ésszel el lehet-e hinni, hogy New York-ban, Londonban, Moszkvában és Tel-Avivban összeültek a zsidó vezetők és egységesen a „derék” magyar politikusok és követőik elleni intézkedésen és áskálódáson törik a fejüket. A „demoliberális judeóbolsevista” jelszót, ezt a „fából vaskarikát” a történelem már nevetségessé tette és a lelepleződött csatakiáltások szemétdombjára vetette. De úgy tűnik, vannak akik semmitől nem rettennek vissza, ha a hatalom megszerzéséről, vagy inkább „megragadásáról” van szó. Vannak, akik azt mondják, ne törődjünk ezekkel a gyűlölethintőkkel, őrületet hirdetőkkel, mert jelentéktelen kisebbségben vannak. Ez így igaz. Normális körülmények között, stabil gazdasági viszonyok mellett szót sem érdemelnének. Bár — véleményem szerint — az állam bizonyos szerveinek akkor is közbe kellene lépnie erkölcsi meggondolásból, hisz propagandájuk kimeríti a felekezet elleni izgatás legfőbb kritériumát. De különösen oda kellene figyelnie a hatóságnak egy átmeneti korszakban, amikor a kibontakozás útja vagy útjai még nem egészen világosan vehetők ki, és az átalakulás zökkenői, akadályai egyre élesebben jelentkeznek gazdaságunk egén. Az új gazdasági és politikai rendszer születésének fájdalmai egyre erőteljesebbekké válnak: növekszik a munkanélküliség, az infláció, a vállalatok feloszlása, szétesése. Az új hajtások növekedése, erősödése még nem domborodik ki világosan; fellendülések, vállalkozások visszaesésekkel, elkedvetlenedéssel társulnak. A munkavállalók egy jelentős része, főleg akiket eddig létszám javítás céljából fizettek, egy időre rosszabb körülmények 'közé kerülnek, gondjaik lesznek. Ha az új gazdasági rendszer, a reprivatizáció megvalósul, megszilárdul és sikeres lesz, nyilván ez a réteg is megtalálja a számítását. De addig még egy kis időnek el kell telnie. Ilyen bizonytalan körülmények mellett a legjobban érintett rétegek között könnyű hangulatot teremteni, mert megbántottságük miatt nyitottak minden irányba, ahonnan segítséget remélnek. A náci és kommunista diktatúrák alatt alapelvvé vált a gyűlölködés szelleme, jelentős csoportok figyelhették meg, hogy a hatalom el is várja tőlük ennek az érzésnek a gyakorlását. A megfélemlítésnek ugyanis döntő szerepe van a tekintélyuralomra épülő rendszerekben és a belső feszültségek növekedése könyebbé teszi az államhatalom számára az elnyomás fokozását, az állampolgárok ellenőrzését és szabadságjogaik megnyirbálását, esetleg teljes eltörlését. Ebben az ingatag, labilis helyzetben, a nagy átmenetek, változások korszakában igen nagy szükség van az örök erkölcsi értékek megszilárdítására. Ezt a nélkülözhetetlen erkölcsi erőt pedig csak a hit tudja nyújtani, a hit az örök Alkotóban. Az emberek bizalma megingott a paradicsomi jólétet hirdető politikai mozgalmakban, minden problémának a megoldását ígérő társadalmi törekvésekben. így a vallások jelentősége felbecsülhetetlen. De befolyásukkal, súlyukkal, hatásukkal egyenes arányban nő a felelősségük is. A hit valóban csodákat tud művelni, nem hiába mondják, hogy hegyeket lehet vele elmozdítani. Ám az emberben magában kétféle érzéseket válthat ki: a sze- retetét az Alkotóval és teremtményeivel kapcsolatban, vagy a gyűlöletét a más hiten lévőkkel szemben. Sajnos, az utóbbira számos példát tudnánk sorolni a múltból, de a jelenből is. Látjuk, mi megy végbe a Balkánon, az egykori Szovjetunió területén, Indiában, Iránban vagy akár Írországban ... Az egy Istent hirdetők alantas gyűlölettel, elszabadult indulatokkal rontanak egymásnak, sokszor éppen a vallást használják ürügynek, amire hivatkoznak, amivel lelkesedést válhatnak ki az elfásult tömegekben.
