Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 4. szám - Bohus Imre: Jézus és a kisebbségek
BOHUS IMRE: JÉZUS ÉS A KISEBBSÉGEK 31 letelnek, az elzárja magát azoktól a dolgoktól, amelyek az életet emberivé és elfogadhatóvá teszik. Minden előítélet torzít. Miközben torz formában mutatja a másik embert, eltorzítja azt is, aki a hatalmába kerül, figyel rá és kiszolgáltatja magát hatásának. Szörnyű látomás az előítéletektől eltorzult társadalom víziója! Az előítélet eltorlaszolja az embertárshoz vezető utat. Igazi közösség nem alakulhat ki ott, ahol az emberek rosszat tételeznek fel egymásról. A bizalmatlanságot mindig magányosság, rosszindulat és szeretetlenség kíséri. Előítéletünk a legnagyobb akadálya annak, hogy komolyan vegyük és érvényesítsük a szeretet nagy parancsolatát! Amikor Jézus előítélet nélkül elfogadta a kisebbségben lévőket, lehetővé tette, hogy ők is megszabaduljanak előítéleteiktől. Aki látja bűneit, az nem ítéli el a másik bűnöst. Aki szenved attól, hogy nem veszik emberszámba, aligha alázza meg társát emberségében. Aki elfogadja „kicsiségét”, az nem veti a másik szemére, hogy miért nem „nagy”. A kisebbség azt a kiváltságot és feladatot kapta Jézustól, hogy szeretetre felszabadultan éljen és erre másokat is bátorítson. 3. Jézusnak a kisebbséggel való kapcsolata azt is kifejezte, hogy ő mindenkinek biztosítja az életlehetőséget, az élethez való jogot. Azok a vádak, amelyek a kisebbség felé hangzanak el, gyakran a kisebbség megsemmisítésének a gondolatát erősítik fel. Ritkán hangzik el, hogy a kisebbséget meg kell semmisíteni, de a szándékot könnyen észre lehet venni. Amikor Jézus elfogadó és előítélet nélküli szeretettel fordult kora kisebbségei felé, az életüket akarta szolgálni és kiteljesíteni. Magatartásával, példájával arra utalt, hogy az igazi szeretet nem nyugszik, amíg a másikat nem látja biztonságban és védettségben. Itt is igaz, hogy aki oltalmazza a másik életét, az a magáét is védelmezi. A pusztító elpusztul, a támadó egyszer legyőzött lesz. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy Jézus a kicsinyekkel azonosította magát és arról tanított, hogy valamilyen kapcsolat van a „kisebbség” és az örök élet között. 4. A kérdést végül az teszi komollyá, hogy Jézus maga is „kisebbségben” élt. Egész földi élete és szolgálata bizonyság erre. Annyira kisebbségben volt, hogy a kereszten egészen egyedül maradt. Keresztjéből következik, hogy a Hozzá tartozók mindig „kicsiny nyáj”; a keskeny úton pedig minden korban kevesen járnak. Jézus ügyét mindig „kisebbség” képviseli a „többség” előtt. Nem e többség ellenében, hanem a többség érdekében. Ahogyan a parányi mustármagból nagy fa lesz és kevés kovász az egész tésztára hat, úgy lesz a Jézus melletti kisebbség a föld sója és a világ világossága, amely mindenkire hat és mindenkiért van.
