Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 4. szám - Bohus Imre: Jézus és a kisebbségek
BOHUS IMRE Jézus és a kisebbségek Az evangéliumok egybehangzó bizonyságtétele szerint Jézus egészen másképpen fordult bizonyos emberek és csoportok felé, mint ahogyan elvárták tőle. Olyanokkal állt szóba, akiket mások figyelemre se méltatták. Leült asztalok mellé, amelyeket jó hírükre sokat adó kortársai messzire elkerültek. Tudatosan kereste azok társaságát, akiknek életmódját, magatartását és viselkedését „mértékadó körök” megbotránkozva utasították el. Ismerjük a farizeusok méltatlankodó kérdését: „Miért eszik a ti mesteretek vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?” (Mt 9,11). Ez a kérdés Lukács szerint már váddá is növekszik: „Ez bűnösöket fogad magához és együtt eszik velük” (15,2). János feljegyezte a papi körök véleményét arról a rétegről, amely nyitott volt Jézus szolgálata felé: „... ez a sokaság, amely nem ismeri a törvényt, átkozott!” (7,49). A tanítványok sem értették mindig Mesterüket. Csodálkoztak azon, hogy szóba állt a samáriai asszonyai. (Jn 4,27). Meggyőződésük volt, hogy Jézus szándéka szerint cselekszenek, amikor a gyermekes szülőket nem engedték közelébe (Mt 19,13—15). Törvényt nem ismerő (vagy nem tisztelő) emberek, vámszedők és bűnösök, asszonyok és gyerekek hatalmas forgatagban jelennek meg Jézus körül. Sokan vannak, mégis ők a „kisebbség”. A kor jellegzetes kisebbsége. Nincsen „súlyuk”, jelentéktelenek. Mivel a mértékadók gondolkodása szerint nem tartoznak a népnek ahhoz a rétegéhez, amely Isten tulajdonának vallja magát, értéktelenek. Nincsenek érdemeik, nem hivatkozhatnak kegyességükre, jócselekedeteikre. Életük nem magasztalja Istent, sőt: vannak közöttük, akik tudatosan szemben állnak Vele. Engedetlenek és hűtlenek, lázadozok és tisztátalanok. Mit akar ezekkel Jézus?-+Mielőtt válaszolnánk, figyeljük meg Öt különféle élethelyzetben! Hogyan és miért van jelen a kisebbséghez tartozó emberek életében? 1. Máté/Lévi elhívásának története az Újszövetség egyik legismertebb részlete (Mt 9,9—13; Mk 2,13—17; Lk 5,27—32). A három szinoptikus evangélista elbeszélése fő vonalakban megegyezik: Jézus tanítvánnyá hívja Máté-Lévit, aki engedelmeskedik a hívásnak: elindul Jézus után. Házában sok vámszedő és „bűnös” ül asztalhoz, Jézus is ott van tanítványaival. Ezért a farizeusok elmarasztalják Jézust, aki válaszában kihangsúlyozza, hogy küldetést teljesít, amikor a bűnösök közé megy. Azoknak szükségük van rá, ahogyan a betegek nem nélkülözhetik az orvost.
