Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 4. szám - Sólyom Jenő: Az evangélikusság kisebbségben
SÓLYOM JENŐ: AZ EVANGÉLIKUSSÁG KISEBBSÉGBEN 25 Azért vettem az 1981—85. évek átlagát, mert akkor már szigorú külső kényszer senkit sem tarthatott vissza attól, hogy gyermekét megkeresztel- tesse, vagy konfirmációi oktatásra küldje. Ezek a számok tehát talán jobban mutatják a tényleges arányokat, mint az 1989. év adatai, melyben már nagyobb számban van felnőtt keresztelés is. A keresztelések számát az akkor születettek számával összevetve, legfeljebb csak két százaléknyi evangélikus- ság adódna. Ha viszont a konfirmációt tekintjük a tudatos egyháztagság minimális feltételének, még rosszabb arány adódik. A számokból kiolvasható az is, hogy a vizsgált időszak elején a hazai evangélikusság létszáma évente legalább egy százalékkal csökkent. Az utóbbi évek javuló tendenciája ellenére a számok egyértelműen mutatják, hogy még mindig tart a lélekszám folyamatos, szinte drámai csökkenése. Érdekes talán a területi eloszlás változásaira is felfigyelni. A temetések és keresztelések száma között a legnagyobb különbség, a legjelentősebb csökkenés a Déli Egyházkerületben Pesten és Békésben, az ún. Viharsarokban volt, Északon pedig a Borsod—Hevesi és a Budai egyházmegyékben. Ezzel szemben Bács-Kiskun és Pest megye, illetve Hajdú—Szabolcs és Nógrád voltak az utóbbi évtizedekben a viszonylag legkisebb veszteséget szenvedett egyházmegyék. Vagyis nemcsak a kicsi, a hagyományt jobban őrző falusi gyülekezetek tudtak ellenállni az elmúlt évtizedekben az egyházrombolásnak, hanem néhány nagyvárosi gyülekezetünk is. Bár eléggé szétszórva, s ma már szinte mindenhol kisebbségben él a hazai evangélikusság, mégis kirajzolódik néhány olyan földrajzi egység, ahol az arányok az országos átlagnál jobbak. Egy jelentős tömb, a hazai evangélikusság egyharmada található a Dunántúl északi részén, a Balaton vonalától feljebb, Fejér—Komárom, Győr—Sopron, Vas és Veszprém egyházmegyékben. Egy másik harmad él Budapesten, Pest megyében és a Bács-Kiskun egyházmegyében. Nagyobb lélekszám van még elsősorban az Alföld néhány városában, de a harmadik harmad sokkal szétszórtakban él az ország többi részén. A kisebbségi lét kihívásai Általában a kisebbségi lét vallási szempontból nem is kettős, hanem hármas értelemben jelenhet meg: — kisebbség a szekularizált világban, — kisebbség a más vallásúak között, — kisebbség a kereszténységen belül. Ez a helyzet különleges kihívást jelent az evangélikus egyház és hívei számára, amint minden kisebbségi lét egyben kihívás is. Természetes kísértés beleolvadni a tömegbe, igyekezni nem kilógni a sorból, élvezni a többséghez tartozás esetleges előnyeit, vagy legalábbis elkerülni a kisebbségi sorssal járó —• általában hátrányos — megkülönböztetést. Korábban a hagyomány őrzése sokkal erősebben élt az emberekben, s ez esetleg a hitbeli gyengeség ellenére is megtartó erő volt. A vallási türelmetlenség is, bár rendkívül nehézzé tette sokak életét, esetleg inkább dacot váltott ki, erősebb ragaszkodást a saját fe- lekezethez. Ma viszont, egy szekularizált társadalomban, a hagyományos kötelékek lazulásával, amikor többen hirdetik azt, hogy nem számít, ki milyen felekezethez tartozik, csak hívő legyen, az evangélikus egyháznak csak akkor van jövője, ha hívei tudatosan vallják meg hitüket. Nem csak azt, ami