Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 3. szám - Kulturális figyelő
KULTURÁLIS FIGYELŐ 75 dolgozó alapos résztanulmányok, ám mostani, a könyv-, egyház- és politika- történeti kutatások nyomán jelentősen meggazdagított ismereteinkkel való szembesítésük rendkívül fontossá vált. Ugyanakkor az is igaz, hogy Huszár Gálról való újabb ismereteinkhez évtizedek óta éppen Bottá István kutatásai járultak hozzá legerőteljesebben. A szerző két részre osztja könyvét, amely részek arányaikban is tanulságot hordoznak: az első, lényegesen hosszabb egység az életutat mutatja be a minden esetben újraértékelt forrásanyagot újabbakkal gazdagítva, míg a második Huszár Gál műveinek elemzését adja. Az alapos, számos levéltári dokumentumot felhasználó kor- és életrajzot, — igaz kevéssé árnyaltan — akár a jegyzetanyaggal is szemléltethetjük: „Huszár Gál élete és kora” nyolc fejezetéhez 1.026 jegyzetet olvasunk, négyszer többet, mint művei elemzésénél. E durva megközelítés arra talán alkalmas, hogy a szerző tudományos igényességét némiképp minősítse. Mert könyvében valóban ritka példáját adja a lehető legkörültekintőbb forráskezelést igénylő módszernek. Első fejezetében (Elődök, tanulmányok, vízkeleti plébánosság) antik tradíciókra, Huszár Gálnak kortársai előtt ismert jövendölésére és egyéb ösz- szefüggésekre hivatkozva igen meggyőzően rekonstruálja mindjárt a reformátor születési idejét is (1512. október 16., szombat). Életkorának legalább valószínűsített magyarázata igen fontos támpontot jelent a munkában. Az első fennmaradt és értékelhető dokumentum a „Gallus Anaxius presbiter” ellen 1553. augusztus 4-én kibocsátott exkommunikációs irat, ennek előzményeit és körülményeit gazdag forrásanyagot vallatva tisztázza. Meggyőzően támogatott feltételezései itt arra is alkalmasak, hogy nehezebben ellenőrizhető hipotéziseket cáfoljanak, mint pl. Hoffhalter esetében: Huszár Gál bizonnyal nem tőle tanulta a nyomdászatot! Bottá eljárására jellemző, hogy az életpálya értelmezéséhez mindvégig széles adatsorozatot használ. Ezért van az pl., hogy Huszár Gál vizkeleti működéséről szólva nem csupán az egyházi viszonyokat jellemző vizitációs jegyzőkönyveket idézi, de egy későbbi, 1576— 1578-as dézsmajegyzéket is közöl. Így építi anyagát második fejezetében is (Magyaróvár), ahol patrónusáról, a vár és a város történetéről, a nép sorsáról stb. kapunk először igen részletes, néhol már-már zsúfolt képet, majd a reformátor működési területéről, szándékairól és kapcsolatairól olvashatunk. 1553-ban érkezett magyar káplánként e pályafutásában kitüntetett emlékű városba, ahol mindig veszélyeztetve több tervét is realizálni próbálta. Ezek közé tartozott a lelkészképző iskola, de méginkább a nyomda felállítása és a nyomtatás. Még itteni működésének idején levelet küld Heinrich Buliingernek, s e többször kiadott dokumentum ezúttal most jó alkalmat kínál, hogy újraértelmezve valóban világosan lássuk Huszár Gál ez időben vallott társadalom- és történelem- szemléletét, ill. hitvallási irányát. Magyaróváron, 1558-ban érte immár harmadik kiközösítése, majd mivel „hosz- szabb idő óta helytelen eretnek tanokat hirdet... valamint nyomdát állítván fel, eretnek könyveket is hoz forgalomba”, a császár rendelete értelmében eltiltják a nyomtatástól s a városból való elűzését kezdeményezik. Két esztendeig marad még azonban, s bizonytalan helyzete ellenére nyomtat is, sőt megkezdi legnagyobb vállalkozását, A keresztyéni gyülekezetben való isteni dichereteknek kinyomtatását. 1560. március 20-án iktatják be a kassai magyar lelkészi állásba. Kassai működéséről ismét önálló fejezet szól. Felszólították itt, hogy az evangélium tiszta tanítását hirdesse, s Bottá meggyőz arról, hogy Huszár Gál Kassán nyílt lutheri álláspontot képvisel mindvégig. Énekeskönyvét folytatta, s az év őszén (miután befolyásos pártfogóit elvesztette) letartóztatják. Nevezetes szökte-
