Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 3. szám - Reuss András: A művi abortusz – etikai összefüggésekben
40 REUSS ANDRÁS: A MŰVI ABORTUSZ . . . hogy a terhességmegszakítás bármilyen esete ne lenne ellentétes az élet védelmének általános és feltétlen parancsával. Az abortusz teljes tilalmának a követelése a Teremtő és az élet feltétlen tiszteletéből fakadó következetes álláspont. Az élet védelmének isteni parancsán túl joggal hivatkozik arra, hogy az élet és halál feletti döntés jogát senki ember — még a teherbe esett nő sem — bitorolhatja, még ha „csak” megfogant életről van is szó. Joggal óv attól, hogy a megfogant, de még meg nem született élet értékének mérlegelése, várható életkörülményeinek latolgatása a már világra jöttek kényelme felől olyan szempont, amely a megszületetteket meg is szegényíti, le is alacsonyítja. Végzetesnek tartaná ez az álláspont, hogy például a lopást vagy a testi sértést bizonyos mérték alatt ne büntesse a törvény. Az abortusz bizonyos indikációk feltételével való engedélyezését követelők azzal érvelnek, hogy mindegyik indikáció esetén bajba jutott emberekről van szó, akiknek nincs erejük problémájuk megoldására, helyzetüket kilátástalannak látják, és legtöbbször nem támaszkodhatnak más emberek megértő segítségére. Az abortusz teljes tilalma tragédiába taszítaná vagy felelőtlenül végzett zugműtétek áldozataivá tenné őket. Az abortusz teljes liberalizálásának hívei elsősorban a nő döntési szabadságát követelik, s az abortusz tilalmát, de bizonyos indikációkhoz való kötését is e szabadság korlátozásának tekintik. Nem indokolatlan azonban még ma sem attól tartani, hogy a teljes liberalizálás az abortuszt azzá teszi, amitől minden orvos óv: a születésszabályozás elfogadott eszközévé, s az embert — illetéktelenül — az élet isteni urává. 5. A terhességmegszakítás kérdésében az ellentétek ugyan egy alapvető kérdésben csapnak össze, de mégis csupán egy tünetről van szó. S a közvéleményre és a politikai állásfoglalásokra is az jellemző, hogy a tünettől akarnak szabadulni a problémák megoldása helyett. Hiszen az emberek a családtervezés és születésszabályozás lehetőségei közül sokszor éppen a legdrasztikusabbnak tartott művi abortusszal élnek. A felelőtlenül megélt szexualitás következményeit abortusszal akarják elhárítani. Férfiak és nők egyenjogúságát hirdetjük, de a férfiak (akár férjek, akár barátok) sokszor lelketlenül magára hagyják a gyermekvállalás gondjával a nőket, s a nők sokszor úgy adják oda magukat, hogy nem győződnek meg róla, támaszt is találnak-e partnerükben. Az erőszakos vagy a becstelen büntetlenül eltávozik, az embriót pedig „eltávolítják”. A szex és az érzékiség bemutatásával tesznek eladhatóvá mindenféle árucikket, de az egészséges szexuális életre való felvilágosításnak nincs pénze és propagandája. Humanizmust emlegetve nem akarnak világra hozni fogyatékosokat, de a modern életmód és a környezeti ártalmak következtében egyre több fogyatékos élet fogan meg. Szociális helyzetre hivatkozunk, és azt képzeljük, el is hisszük, hogy ezen a világon mindenki úgy élhet majd, mint a legfejlettebb nyugati országokban. Életvitelük nagymértékű megváltoztatására készek ugyan a családok tartós fogyasztási javak beszerzése céljából, de ez a váltás nehezebben képzelhető el gyermek várásakor. A gyermek akadály az európai életszínvonal elérésében. Gyermekellenes világot építünk, akár az adórendszert, akár a lakásépítést, a városépítést, a közlékedést, a gazdasági életet vagy a munkahelyeket nézzük. Még nemzetük jövőjéért is olyanok aggódnak sokszor, akik nem hozzák meg a gyermekvállalás áldozatát. Elhisszük, hogy lehetséges — és még jó is lehetne — egy olyan világ, melyben a gyermekvállalás semmi terhet nem
