Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 3. szám - Reuss András: A művi abortusz – etikai összefüggésekben
REUSS ANDRÁS: A MŰVI ABORTUSZ . .. 39 határozása és észlelése lehetővé tehetné a terhesség megszakítását anélkül, hogy — e felfogás szerint — emberi élet kioltásáról kellene beszélni. Ezzel szemben nem feledhető az a tény, hogy a megtermékenyült pete, ha nem is mutatja az emberi jelleget, egy kész program, melynek az eredménye ember. Az agyműködés hiányának a konstatálása az élet kezdetén ezért nem ugyanazt jelenti, mint a végén, ezért a kettő nem állítható egymással párhuzamba. 3. A törvények, melyek meghatározott feltételek esetén eltekintenek a művi terhességmegszakításnak, mint emberölésnek a törvényi üldözésétől, négyféle mérlegelést ismernek: a) Az eugenetikái mérlegelés azt veszi figyelembe, hogy a magzat testi vagy lelki fogyatékossággal jönne a világra, s ez súlyos terhet jelentene az anyának, a családnak, a társadalomnak, s a megszületendő gyermek amúgy sem élhetne igazán emberhez méltó életet, tehát jót teszünk, ha nem engedjük világra jönni. Kétségtelen, hogy a különböző fogyatékosságok ma már korábban és biztonságosabban felismerhetők. Mégis kérdéses marad, hogy a hasznosság elve lehet-e mindent meghatározó szempont, s alkalmazása nem nyit-e széles kaput az önkénynek, nemcsak a megszületendő, hanem a már megszületett életek vonatkozásában is. b) Az orvosi mérlegelés olyan esetekkel számol, amikor az anya élete forog veszélyben, és ezért lehetségesnek, sőt szükségesnek tartja a magzat elpusztítását az anya életének megmentésére. Ez a mérlegelés az anya esetleges halálával számol a magzat bizonyos megölésével szemben. Az etikai mérlegelések mégis ezt ismerik el leginkább, ha a beavatkozás célja valóban nem a magzat elpusztítása, hanem az anya megmentése. c) Az etikai mérlegelés tekintettel van arra, ha a terhesség erőszak következménye. Ügy véli, ebben az esetben a terhesség megszakítása olyan lelki, erkölcsi és társadalmi tehertétel alól mentesíti a nőt, amely károsan hatna nemcsak őrá, hanem gyermekére is, aki — puszta létével — egész életében az elkövetett erőszakra emlékeztetné. Ez a gondolatmenet is egyrészt természetesen feltételezéseken alapul, másrészt nem számol a terhességmegszakítás káros testi és lelki következményeivel, amelyek szintén súlyosak lehetnek. d) A szociális mérlegelés a nő ill. a család anyagi helyzetére tekintettel tartja elfogadhatónak a terhesség megszakítását. Alacsony jövedelem, rossz lakáskörülmények, a már megszületett gyermekek nevelésének az anya erejét meghaladó terhe, valamely családtagnak a betegsége stb. lehetnek ilyen indikációk, de ide tartozik még az is, ha az anya olyan ellenérzésekkel van terhességével szemben, hogy az már mentális épségét veszélyezteti. Ezeket a problémákat sem szabad jelentékteleníteni, mégis veszélyekkel teli út ez, mert még nehezebben meghatározható, mint az előzők bármelyike. A szociális mérlegelés elfogadása gyakorlatilag a terhességmegszakítás szabaddá tételét és az abortusz büntetlenségét jelentené/1 4. A művi terhességmegszakítás elvi elítélése és az ezzel összhangban levő egyéni magatartás nem kavar vitát mindaddig, amíg a személyes meggyőződésre és életvitelre korlátozódik. Az abortusz kérdése nyomban társadalmi és politikai csatározások témája, ha törvényi szabályozásról van szó. A szabályozás minimuma kellene legyen egyrészt annak törvényi kimondása, hogy az orvosnak és az egészségügyi személyzetnek nem kötelessége a terhességmegszakítás végrehajtása, kivéve, ha az anya életének megmentése érdekében történik, másrészt semmiképpen sem volna szabad kimondania,
