Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 3. szám - Tóth István György: A gazdasági alkalmazkodási kihívás és a társadalompolitikai válaszok
20 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY: A GAZDASÁGI ALKALMAZKODÁSI . . . táspolitikában is esetenként szükség lehet bizonyos aktív foglalkoztatási eszközök alkalmazására, csak ezekkel nagyon óvatosan kell bánni az ismeretes rossz tapasztalatok miatt. Lehet ösztönözi az ún. „puha” foglalkoztatási technikák elterjedését is. Végezetül: az meglehetősen vitatott, hogy van-e sajátos etikája a piacgazdaságnak. Arról azonban a vitának kevesebb helye van, hogy kell-e, legyen-e etikája az újraelosztásnak. Fontosnak tartanám olyan, a napi gyakorlattól egy kicsit távolabb álló kérdésnek a tisztázását, újragondolását is, hogy milyen etikai alapokra épül az egész újraelosztási rendszer, ezen belül is az újraelosztó állami apparátusok tevékenysége. Elegendő-e például csak pragmatikus alapokra helyezkedni akkor, amikor a jelentős részben rekvirált (az elmúlt évtizedekben államosított) önkormányzati bérlakásszektorban, noha a volt tulajdonosok jogai erősen korlátozottak, az új tulajdonosok nagy összegű ajándékokat kaphatnak? Ugyanígy: etikus dolog-e a köztisztviselők, az állami közbürokráciák nagyfokú privilegizálása akkor, amikor a szociális szükségletek kapcsán sokkal kisebb összegekről is késhegyig menő viták folynak? Tessedik Sámuel Mikor az iskola épületének homlokzatára két szobrot (az indusztriát [ipart] ábrázolókat) akartam felállítani, s azokat Pestről lehozattam, a túri vásárról hazajövő mesteremberek, kik egy kocsma előtt megállván a szobrokat vizsga szemmel (s talán illuminált fejjel) kezdték nézni, azt kérdezték: „Micsoda bálványok ezek? Máriák? Istenek ezek?” És a nép nagyon aggódott, hogy én az ilyen bálványokat még az iskolára akarom felállítani, s valahányszor mellettük elmentek, mindannyiszor káromkodás volt hallható, azért egy pár év múlva le is vettem és a torony alsó részére tétettem. e c • Szenvedélyeim közé tartozott mindig a szegény embereknek, gyermekeknek, cigányoknak és koldusoknak munkát szerezni, s őket ezáltal a hivalkodástól és rossz cselekedetektől tényleg elvonni és derék emberekké változtatni. Ezen fáradozásaimban és kísérleteimben nem az volt a fő kérdés, hogy nyerek-e vagy veszítek-e valamit, hanem az, hogy az igazságot keressem, a munkásságot és erkölcsiséget előmozdítsam; mert a csekélynek látszó érdem mellett, fő és maradandó hasznom abban állott, hogy ezen embereket megmentettem a dologtalanságtól és ezzel a kicsapongásoktól és bűnöktől, s végre hogy a jól végzett munkával ügyességet és kedvet szereztem nekik.
