Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 2. szám - Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága. A másodlagos páli levelek
VEÖREÖS IMRE: A MÁSODLAGOS PÁLI LEVELEK 69 vás: „igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével” (4,3-6). A karizmákról szóló páli gondolatot a szerző az efezusi levél egyházfogalmának megfelelően transzponálja: a kegyelem ajándékait a különböző egyházi szolgálattevők kapták, hogy közvetítsék az egyes hívőkhöz. „Krisztus adott némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére (4,11—12). A „prófétákon” az újszövetségi gyülekezet prófétáit kell értenünk, ezt a sorrendi helyük is mutatja az apostolok után. Első pillanatra mintha Pált hallanánk. De érződik a különbség: itt már megjelent az „egyházi hivatal” (megszokott német teológiai kifejezéssel: az Amt). A hivatalviselők feladata Krisztus testének építése. A tisztségek felsorolása a gyülekezet jelenébe nyúlik. De az apostoli utódlás, a szukcesszió gondolata még nem alakult ki. A „Krisztus teste” kifejezést nem szabad az emberi testről alkotott képzetünkkel megközelíteni. Pál használja ugyan a gyülekezetre az emberi szervezet képét, de abban az összefüggésben is előkerül: az egyház nemcsak olyan, mint egy test, hanem maga Krisztus teste (lKor 12,12—26. Vö. 12,27!). A kolosséi és efezusi levél továbbfejleszti ezt a gondolatot, s az olvasóik előtt ismert, tőlünk teljesen idegen gnosztikus nézetekkel fejti ki. A mitikus fogalmakat éppen a gnosztikus gondolkozással szemben alkalmazza, hogy megvédje a keresztényeket a tévtanítástól (4,14). A „test” nem egy elképzelt alak, hanem világszéles kiterjedésű üres tér. Ez a tér egyúttal mozgás is az eredettől a célig. Az egyház Krisztus teste, a test feje pedig Krisztus — ez azt jelenti, hogy a Fő munkálja a test növekedését, más jelképes szóval építését. A Fő egyúttal az egész test is. Az egész test, az Egyház gondoskodik „önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben” (4,16). Az egyház Krisztusban jött létre, benne áll fenn minden pillanatban, s ebből adódik rendeltetése és reménysége. Az emberek a keresztség által jutnak e testbe. A hívők Krisztusban vannak, tehát uralmának és védelmének terében élnek. A cél, hogy minden hívő eljusson „a hitnek és az Isten Fia ismeretének egységére, a felnőtt korra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra” (4,12b—16). Elmélyedve e gondolatvilágba, kiderül, hogy „Krisztus teste”, „a test feje” olyan tartalmat hordoznak, amelyet a megváltás egyéb fogalmai (Krisztus áldozati halála, kiengesztelés stb.) nem tudnak teljesen érvényre juttatni: az üdvtörténés jelenvaló voltát, az üdvösséget mint létünk állandó meghatározóját, főként pedig azt, hogy az egyház az egyes hívők előtt már létezik. Nem úgy keletkezik, hogy emberek vallásos meggyőződésből társulnak, hanem már megvan, az emberek a keresztség által „csak” belejutnak ebbe a testbe. Az Egyház Krisztus megjelenési formája és képviselete a világban. Mindent átható, kozmikus valóság, melyet átjár Istennek Krisztus feltámasztásában megmutatkozó ereje (1,19—23). Az Egyház Krisztustól indul el, és Krisztushoz érkezik. Krisztus jelenlétének a helye. (Utalok H. Conzellmann és a katolikus H. Schlier kiváló kommentárjára.) Azért szóltam hosszabban a levél közepén fekvő, a két fő részét összekapcsoló szakaszról, hogy ízelítőt kapjunk az efezusi levél súlyos gondolati tartalmából. Még az írásmagyarázat segítségével is alig tudjuk megragadni és kifejezni a levélíró kortörténetbe ágyazódó szavainak és legtöbbször szövevényes, bonyolult mondatainak az értelmét. Közben felfedezhetjük, hogy a szokatlan, sajátos terminológia a Krisztusról való bizonyságtétel elmélyítését
