Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 2. szám - Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága. A másodlagos páli levelek
66 VEÖREÖS IMRE: A MÁSODLAGOS PÁLI LEVELEK nek, nem kell tőlük félniük. Eszméikbe asztrális világszemlélet is belejátszik: a csillagok, mint személyes hatalmak, reprezentálják ezt a mitikus kozmoszt. A tévtanítás képviselői magukat keresztényeknek, sőt éppen igazi keresztényeknek tartják. Velük küzd a levél: „Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik” (2,8). A tévelygés elméleti és gyakorlati részeire csak a levél óvó figyelmeztetéseiből tudunk visszakövetkeztetni (2,16—18.20—23). Rítusaiknak az a céljuk, hogy általa kozmikus erőkben részesüljenek. A levélíró nem akarja a világképüket megváltoztatni. Nem tagadja kozmikus hatalmak létezését, hanem átveszi a fogalmakat, és mintegy belülről próbálja elvezetni a tévelygőket a helyes keresztény igazságra és életre. Teszi mindenekelőtt azzal, hogy keresztény himnuszt idéz a hagyományból. (1,15— 20). A korabeli olvasó elé odaállítja a „kozmikus Krisztus-szemlélet” himnuszát (E. Käsemann). Csak kozmikus Krisztus szabadíthatja meg balga félelmeiktől a kolosséi keresztényeket. A hellenisztikus-keresztény ének hirdeti, hogy Krisztus a kozmosz Ura és Megváltója. „Benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett” (1,16). A felsorolt láthatatlan hatalmak, földöntúli erők helyett a mai ember sorsot, végzetet, átöröklést emlegetne (Karner Károly). Sőt a csillagképeknek az emberi életre gyakorolt hatását hirdető mai horoszkópok is az antik sejtelmek megújuló folytatását tükrözik. Az elsőszülöttként a halottak közül feltámadt Krisztus által békéltet meg Isten „önmagával mindent, a földön és mennyekben” (1,20). A „mindent” a kozmikus erőkre is vonatkozik. A világhatalmas Krisztus kezében, és nem a kozmikus hatalmak kezében vannak a kolossébeli hívők is. Az újszövetségi kutatás úgy látja, hogy a levél szerzője két fontos kiegészítést helyezett el a himnusz szövegében. Az „ő a feje a testnek’-megállapí- táshoz hozzáfűzte: „az egyháznak” (18. v.); a megbékéltetésről szóló mondatot pedig így folytatta: „békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által” (20. V.). Az „egyháznak” szóval a szerző hangsúlyozza, hogy Krisztus teste nem a kozmosz, hanem az egyház. A himnuszban a „test” eredetileg kozmológiai jelentésben állott. Krisztus feje az egész világnak, de csak az egyház az ő teste. A Jézus kereszthaláláról szóló mondat bekapcsolásával a levélíró a kereszt kozmikus hatóerejét vallja meg. A kozmosz megbékéltetése úgy történik, hogy az evangélium hirdettetik „minden teremtménynek az ég alatt” (1,23). A népek missziója kozmikus kisugárzású (E. Schweizer). 2. A krisztológia, a Krisztusról szóló tanítás és az etika szorosan összefonódik a levélben. A hit és élet elválaszthatatlan. A levél elején így ad hálát a szerző a gyülekezetért: „hallottunk a Jézus Krisztusba vetett hitetekről és arról a szeretetről, amely valamennyi szent [hívő] iránt él bennetek” (1,4). Majd említi az értük való szüntelen könyörgését: „hogy tökéletesen ismerjétek meg az ő akaratát minden lelki bölcsesség és belátás révén, hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöket mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében” (1,9—10). Ez a kérés emlékeztet zsidó imádságokra és a kumráni zsidó közösség szövegeire — jeléül annak, hogy a levélíró a hagyomány széles területéről merít, és állítja azt mondanivalója szolgálatába. Más részletek is
