Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 1. szám - Jelenits István: Pilinszky János evangéliumi esztétikája
14 JELENÍTS ISTVÁN: PILINSZKY JÁNOS EVANGÉLIUMI... akkor először azt gondolhatná, hogy ezekből a versekből nem vagy alig derül ki, mi is volt a hazája ennek a költőnek. A táj, ami neki otthona, a költészetében alig jelenik meg; egy fácska, vagy egy nyugágy, amelyet kint feledtek a kertben és így tovább, és így tovább. De arról a tájról, amely a Pilinszky versekben kirajzolódik előttünk, nem lehet megmondani, hogy az most Magyarországon van vagy az Alföldön vagy a Duna partján vagy nem tudom hol. Tehát nem arról van szó, hogy egy olyan darabját fedezte fel a magyar társadalomnak vagy a magyar világnak, amelyről költő addig nem vallott még. Most amikor évek során újra meg újra a költészetén elgondolkodom, úgy érzem, hogy ez a bizonyos kifejezés „annál esendőbb rétegekbe kell leásni a költőnek”, egy kicsit útbaigazít minket a Pilinszky földje vagy valóságanyagai irányába, és a gyerekkorának az emlékeihez kalauzol bennünket. A gyerekkorából sokszor emlegette azokat a nyarakat, amelyeket egy nagynénj ének a segítségével vagy a közvetítésével olyan leányok között töltött, akik büntetett előéletűek, prostituáltak, vagy legalább veszélyeztetett életűek voltak, és akiket ez a nagynéni egy szerzetesközösségnek az otthonában összegyűjtött. Ezek között a lányok között, ebben az otthonban töltötte a költő gyerekkorának egy-egy nyarát, vagy annak egy-egy hetét. És érdekes, hogy az emlékezés újra meg újra visszatér ehhez az emlékvilághoz. Költészetében a legutolsó versek, közvetlenül a halála előtt írt versek idézik nagyon meghökkentő módon ennek a leányotthonnak az emlékeit. Hadd olvassunk most ezek közül a versek közül, — ahelyett, hogy a költői pálya kibontakozását a versek időrendi sorrendjében követnénk —, hadd keressük ennek a költői pályának a legrégibb emlékeit vagy az ember életútjának a legrégibb állomásait ezeknek a legkésőbbi verseknek a segítségével. Az egyiknek az a címe, hogy B. I. kisasszony. B. I. kisasszony Küldj fésűt és konzervet. A régi fésű, szóval, eltörött. Küldj cipőt. Meleg alsót. Képzeld, úgy hívnak, Vasgolyó. Még három év. A kert vacak. Vigyázz, hogy ne kerülj ide, Bár a karácsony szebb, mint otthon. De két golyó, mondjuk, hogy összekoccan, Az is mi? Nincsen folytatása. Holnap vagyok itt utoljára. Kezet csókoltam mindenkinek. Más okból voltam én itt. Fedő bűnnel sikerült eltakarnom azt az igazit, azt, amit nem, nem, nem lehet se elviselni, se kimondani. Bűn az, minek nyomát is sikerül eltüntetnünk. Holnaptól ellenállás nélkül, egyenletesen gurulok.
