Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 2. szám - ifj. Hafenscher Károly: A szekszárdi orgona újra a régi…
62 IFJ. HAFENSCHER KÁROLY: A SZEKSZÁRDI ORGONA tént meg. Hasonló, de már sokkal rosszabb állapotban van a kismányoki evangélikus templom hangszere, mely felbecsülhetetlen, ritkaságszámba menő, különleges érték. A Róth—Marschall-féle hangszerek diszpozíció és asztalosmunka szempontjából való vizsgálata azonban egyre inkább sejtette velünk, hogy a bony- hád-szekszárdi orgona más mester munkáját (is?) magán viseli. Feltehetően két különböző műhelyről van szó, melyek valamilyen kapcsolatban álltak egymással. Gondolkodásbeli rokonságot, ugyanakkor szakmai megoldásokban való eltérést fedeztünk fel köztük. A másik műhely szintén nem világvárosban működött: a Tolna megyei Kistormáson. März Ádám orgonaépítő mester iparáról van szó. S míg a Róth—Marschall-féle cég esetében a levéltári kutatások jelentős része eredmény nélkül járt, addig März Ádámról, családjáról, működéséről sok minden kiderült. Nevét az anyákönyvek többféle módon jegyzik fel (März, Mäcz, Martz). Kereken 1800-at írtak, amikor az asztalos famíliából származó, mucsfai születésű fiatalember Kistormásra nősült. A házassági anyakönyvben már „Orgelbauer”-ként szerepel. Más helyeken az „Orgelmacher” megjelölés is olvasható. A mester 1831-ig élt, amikor az év szeptember havában meghalt. Nem magányos vállalkozás volt az ő orgonaüzeme. Névtelen segédein és inasain kívül két fia is úgy került az anyakönyvbe, mint orgonaépítő. (Johann Conrád fl845, negyven évesen; és Georg jl875, hatvanhat évesen). Lányairól is tudunk (Carolina és Stefánia), akik tanítókhoz házasodtak. Minden valószínűség szerint a család más ágán tovább élt az asztalos mesterség (a „Tischler” bejegyzés több März nevűnél is előfordul). S ha több orgonaépítőről nem is tudunk, de elképzelhető, hogy a két ipar összedolgozott, s egymást segíthette. A März-hangszerek közül több viszonylag jó állapotban megmaradt. Ezek közül egyértelműen ma is használhatók a györkönyi evangélikus, és a teveli katolikus templom orgonái. De térjünk vissza a szekszárdi orgonához, és tegyük fel a kérdést, ki építette a hangszert. Pontos, igazolt választ adni nem tudunk. A legvalószínűbb, hogy mindkét műhely munkájának a nyoma valamilyen módon megtalálható orgonánkban. Azaz März munkáin észrevehető, hogy ötletadója (talán mestere is?) sok tekintetben a bonyhádi céh volt. Amikor a szekszárdi orgona a restaurálás előtt szétbontásra került, újabb izgalmas kérdésekkel kellett szembenéznünk. Az alkatrészek (elsősorban a szélládák) egyértelműen tanúskodtak arról, hogy a hangszer két része nem egyidőben készült. Elképzelhető, hogy a kisebb rész (pozitívmű) jóval korábbi, mint a nagyobb orgona test (főmű). Ezt igazolja az az adat is, melyet a pozitív-szélláda belső falán találtunk: 1804-ben javították. Ezzel szemben a főműben talált legkorábbi felirat 1817-es bejegyzésű. Az orgona rekonstrukciójával foglalkozó emberek véleménye, s a feljegyzések alapján megállapítható, hogy elsőként a pozitív készült el, majd másfél évtizeddel később épült hozzá a főmű és a pedálmű. Ez utóbbi csak 12 hangot szólaltatott meg. A különböző feliratok még többszöri átépítésről tanúskodnak. A legnagyobb átépítésre Unger Miklós (Unger Endre) munkájával került sor. A teveli és györkönyi orgona sorsa is hasonló. Ekkor változott a diszpozíció is, a kor hangzásvilágának megfelelően, s új technikai megoldások is készültek. Az akkor elnyert formán és hangképen még a Bony- hádról Szekszárdra való átköltöztetés sem sokat változtatott. Mint sok-sok orgonában Magyarországon, az első világháború tette a legnagyobb kárt.
