Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 1. szám - Jelenits István: Pilinszky János evangéliumi esztétikája
JELENÍTS ISTVÁN Pilinszky János evangéliumi esztétikája Először egy rövid prózai írását szeretném bemutatni. A prózai írása 1974-ből való és a kezdő szava, a címe is a Művészi szép. „A művészi szép számos titka közül az egyik legszembetűnőbb, hogy az mindig egyfajta alázat gyümölcse. Ha jól megfigyeljük, az alkotóképzelet kifejezésének anyagáért mindig földig hajol, mintegy megismételve Isten teremtő gesztusát. Mi több, minél bonyolultabb a mondanivalója a művésznek, annál esendőbb és elhagya- tottabb rétegekbe kell leásnia, hogy megfelelő anyagra találjon. A művészetben csak az szárnyal, ami földhözragadt. Egyedül a szegénység és a vereség győzedelmes.” Talán elég ennyi is belőle. Ez a különösen szép fogalmazás egyetemes igazságokat mond el a művészetről, de bizonyos, hogy mégis ars poetica értékű is. Pilinszky János a saját művészetét, a saját alkotó módszerét jellemezte itt ezzel a különösen szép képpel, hogy az alkotó képzelet kifejezésének anyagáért mindig földig hajol, mintegy megismételve Isten teremtő gesztusát. És azután saját művészetének a jellemzésére alkalmas az a megállapítása, hogy minél bonyolultabb egy művésznek a mondanivalója, annál esendőbb és elhagyatottabb rétegekbe kell leásnia, hogy megfelelő anyagra találjon. És mindannyian érezzük, evangéliumi esztétikáról szól az utolsó mondat: a művészetben csak az szárnyal, ami földhöz ragadt, egyedül a szegénység gazdag, és a vereség győzedelmes. Miféle föld az, amelyhez Pilinszky János lehajol, miféle anyag, esendő és elhagyatott anyag, amelyből felemeli a költészetének a tárgyait. A költészetben mindig figyelni szoktuk, hogy egy-egy költő a valóságnak valami addig szóvá nem tett, a költészetbe be nem emelt táját fedezi fel. Petőfiről szoktuk elmondani az irodalmi órákon, hogy felfedezte az Alföldet, amely addig nem volt költői téma. Vagy felfedezte a paraszti életet a maga hétköznapjaival, és megmutatta, hogy abban mennyi szépség és emberi gazdagság lakik. Vagy József Attiláról szoktuk mondani, hogy felfedezte nemcsak a filozófiai mélységet, hanem felfedezte a külvárost és azután a proletariátust; a proletár verseiben nemcsak egy politikai mondanivalót tett szóvá és bízott a költészetnek a hatalmára, hanem csakugyan egy-egy metafizikát is. Akkor amikor megkérdezzük, hogy Pilinszky miféle földhöz hajol le, akkor egy picit zavarban lehetünk, mert ha úgy felszínesen végigolvassa valaki a verseit, Részlet a szerzőnek a Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület irodalmi szakosztálya rendezésében 1991. április 18-án elhangzott előadásából.
