Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 2. szám - Jelenits István: Pilinszky János evangéliumi esztétikája II.
JELENÍTS ISTVÁN Pilinszky János evangéliumi esztétikája II. Nem tudjuk, ennek a költői pályának a további útját állomásról állomásra követni. A költő a Harmadnapon c. kötetet 1959-ben adta ki, korábban ’46- ban jelent meg az első, húsz verset sem tartalmazó kis füzetecskéje, a Trapéz és korlát, A Hadmadnapon kötet is nagyon vékony kötet, amelyikkel azonban rögtön, egészen egyértelműen a magyar líra legnagyobbjai közé jutott el. Ebben a kötetben a ’40-es években írt versei és a háborús tapasztalatokkal kapcsolatos versei helyezkednek el. A nagy remekmű ebből az Apokrif. A Harmadnapon kötet meglehetősen szigorú formában írt verseket tartalmaz. Ez a forma a Nyugat költőinek a kezén csiszolódott ilyen feszesre, ugyanakkor Pilinszky ebben a kötetben tudatosan távol is tartja magát olyan költői eszközöktől, költői törekvésektől, amelyek éppen a Nyugat költőinek a kezén nagyon fontossá váltak. Ezekben a versekben alig van jelző, alig van leírás: ezek hallatlan aszketikus jellegűek, szűkszavúak, és ugyanakkor mégis gazdagok. A szegénységnek a gazdagsága ez. Vitatható amit mondott, hogy igazán nyelvi szegénység-e ez, mert ugyanakkor azok a szavak, amelyek itt jelző nélkül megjelennek, önmagukban gazdagabbak, mint egy 3—4 jelzővel körülrakott régi típusú költői sor. Itt a maguk mezítelenségében világítanak a pőre szavak, Pilinszkynek a hallatlan újítása itt is, ami még a hagyománynak az útján halad, hogy egy hagyományos versformában, többnyire jambikus és többnyire rímes, strófás versekben egy-egy olyan elementáris költői elemet teremt meg, amelyhez foghatót nem találunk a Nyugat költői között senkinél. Egy írásában írta a ’60-as évek végén a színházról szólva, hogy a modern színház eltévedt, mert a jelzőkben tobzódott, és ezek a jelzők elfakultak. Azután mindenféle más mondatrészeket hordott össze, de hiányoztak belőle az állítmányok; a jelenlét hiányzott, és minden díszletté vagy dekorációvá vált: elhervadt és eltűnt, és érdektelenné lett az egész színházi gépezet. Nemcsak a színházra vonatkozóan igaz ez, hanem a lírára vonatkozólag és a költészetnek más területeire vonatkozóan is, ahol dekorációvá vált az, ami a Nyugat első nemzedékében olyan tündöklő lelemény volt, vagy gazdagság. Üres dekorációvá és egymásra licitáló költői játékká váltak ezek a dolgok, Pilinszky ezekkel szakított s a földig hajolt, Előző számunkban közöltük a szerzőnek a Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület irodalmi szakosztálya rendezésében 1991. április 18-án elhangzott előadása első felét. Itt olvashatjuk az előadás második részét. A szöveg szerves folytatása az előzőnek, a kettő együtt egész.
