Diakonia - Evangélikus Szemle, 1991
1991 / 2. szám - Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága. János evangéliuma
VEÖREÖS IMRE: JÁNOS EVANGÉLIUMA 75 tek, hogy amikor eljön az órája, emlékezzetek rá: én megmondtam nektek” (16,1-4). Ez a bibliai idézet már átvezetett Jézus búcsúbeszédeihez, amelyek semmivel sem hasonlíthatók a másik három evangéliumban. Az elfogatása előtti éjszakán tanítványai veszik körül Jézust — ebbe a keretbe helyezi bele az evangélista Jézus búcsúzó szavait és imádságát több mint négy fejezeten át (13,31—17,26). Ennek során az említett kettős vetületben csillámlanak a következő jézusi szavak is: „nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok”, „Ismét meglátlak titeket, és örülni fog szívetek” (14,18; 16,22). Ezek és hasonló tartalmú mondások a búcsúbeszédekben a tanítványok számára ígéret volt, az evangélium első olvasóinak — és velük együtt nekünk is — már bekövetkezett múlt, s újra és újra ismétlődő jelen. Mert az „eljövök hozzátok”, „Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek . .mondatok nem a parúziára, Krisztus visszajövetelére vonatkoznak az idők végén, hanem a Feltámadottal való találkozásra és a Szentlélek jövetelére utalnak (14,18—19). Húsvét és pünkösd János szemében sajátosan egybefolyik, mint ahogyan — láttuk — Jézus keresztfái halála és az Atyához való menetele is. A földről távozó Jézus eljöveteléről és a Szentlélek érkezéséről szóló kijelentések a búcsúbeszédekben a jelenvaló Krisztust hirdetik. (Az előzőleg említett igehelyeknek nem a parúziára, hanem húsvétra és a Szentlélek jövetelére való vonatkozását R. Bultmann értelmezése nyomán jelentős kutatók vallják, többek között G. Bornkamm, E. Lohse, W. Marxsen, J. Schneider, S. Schulz). A búcsúbeszédeknek több részlete a Paraklétoszvól szól. A megnevezés ebben az összefüggésben isteni Segítőt jelent, aki folytatja a földön járt Jézus kinyilatkoztató munkáját. A szó vallástörténeti eredetének boncolgatása helyett elég arra figyelnünk, amit János evangéliuma kétségtelenné tesz: a Szentiélekről van szó. „Én az Atyához megyek ..., és kérni fogom az Atyát, és más Segítőt ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké, az igazság Lelkét” (14,12.16). Ez a „más Segítő”, a Szentlélek — Jézus maga új alakban: a róla szóló igehirdetésben a tanítványokhoz mindig újra Eljövő (G. Born- kamm). Ezzel lesz világossá előttünk a megdicsőült Krisztus jelenlétének módja. Innen lesz érthető a negyedik evangélium írójának a „merészsége” — ahogyan egyik neves kutató nevezte —, hogy a hagyományból vett rövid jézusi mondásokat (amilyenek az „Én vagyok” kezdetű igék), saját hosszabb elmélkedéseiben fejti tovább. Az elmélyedő, körmozgásban tovahaladó fejtegetések úgy épülnek bele az evangéliumba, mintha Jézus beszédének szerves része lenne. Például az „Én vagyok az élet kenyere” kezdetű ige köré (6,35) az evangélium írója közel harminc versből álló elmélkedést sző (6,26—51). Ezt az eljárást alátámasztja a Segítő Szentlélek emlékeztető, tanító, tanúságot tevő munkája (14,26; 15,26—27). A Szentlélek bizonyságtétele a tanítvány, a mindenkori tanítvány bizonyságtételébe szövődik bele. (Lásd a szerző tiszteletbeli teológiai doktori székfoglalóját: A Biblia ihletettsége — János evangéliuma fényében. Megjelent a Lelkipásztor c. folyóirat 1991. évi 9. számában.)
