Diakonia - Evangélikus Szemle, 1991
1991 / 1. szám - Takácsné Kovácsházi Zelma: Igen, a Biblia! de hogyan (ésrtsük)?
12 T. KOVÁCSHÁZI ZELMA: IGEN, A BIBLIA! DE HOGYAN? is veszik a kezükbe, mivel ennek az elvárásnak nem tudnak eleget tenni. Megtudják-e és megtudhatják-e ezek az emberek, hogy Jézus Krisztus, aki a kereszténység, a keresztény hit egyetlen mértéke és mérvadója, nem kezelte abszolútumként és kritikátlanul a Bibliát? Megtudják-e és megtudhatják-e ezek az emberek, hogy a Názáreti Jézus a mózesi törvénnyel szemben juttatta érvényre az Isten akaratát? Megtudják-e és megtudhatják-e ezek az emberek, hogy Jézus Krisztus szándékosan és demonstratív módon törte meg a Tóra parancsait, amelyek a szombati nyugalomra vonatkoztak, éspedig azzal az indokolással, hogy Isten nem tart sabbáthot, nyugalom napját, hanem mindig, s mind ez ideig munkálkodik, dolgozik, és ezért ő, Jézus is, szombaton is!? Megtudják-e és megtudhatják-e ezek az emberek, hogy Isten az egyetlen, akit teljes szívével, egész énjével el kell fogadnia az embernek, őt tisztelni, őt imádni? S a Biblia, bár Istenről tanúskodik, de Istennel nem azonosítható, és hozzá hasonlóan nem tisztelhető? És hogy a Biblia nem is igényli ezt a tekintélyt magának? Megtudják-e és megtudhatják-e ezek az emberek, akik a Bibliát biblicista és fundamentalista módon nem tudják és nem akarják olvasni, hogy isteni tekintélyt, mindentudást, mindenbe beleavatottsá- got, Istentől sugalltságot csak az ún. apokaliptikus iratok igényeltek maguknak? S a számos és számtalan ilyen irat közül csak kettő — Dániel könyve és a Jelenések könyve — került bele a Bibliába, és ez a kettő is csak nehezen, és alig-alig, mert a zsidó írástudók és a keresztény teológusok is valószínűleg jól látták, hogy milyen problémás az ilyen abszolút tekintély igénylése és a közvetlen kinyilatkoztatásra való hivatkozás. Megtudják-e és megtudhatják-e ezek az emberek, hogy a kereszténységben az egyetlen abszolút mérce és norma Jézus Krisztus saját szava? Az Üj- testamentűmön belül is! Az Üjtestamentumon belül különbség van Jézus szava és Pálé között. Ezt maga Pál írja: ,,.. . nem én parancsolom, hanem az Ür .. .”; .. én mondom, nem az Űr . . „. .. nincs rendelkezésem az Űrtől, de tanácsot adok .. .” (lKor 7,10.12.25). Megtudják-e és megtudhatják-e azok az emberek, akik biblicista-funda- mentalista módon nem tudják és nem akarják olvasni a Bibliát, hogy miként hagyományozták Jézus szavait és a róla szóló történeti anyagot, hogy hogyan formálódott még íratlan, szóhagyomány formájában abban a vitában, amely a keresztény gyülekezet és a zsidók zsinagógája között folyt, hogy hogyan aktualizálódott és konkretizálódott a pillanatnyi szituáció kihívásában „üzenetté” válva? Nem úgy van-e, hogy a protestáns prédikáció és tanítás valamiképpen fundamentalista bibliaszemléletet áraszt magából, sugall és indukál, azaz azt, hogy mindenestől és szóról szóra Istentől származik a Biblia? így azután a megkonfirmált evangélikus gimnazista a Prédikátor könyvét vagy Eszter könyvét olvasva megjegyzi: Csodálkozom és nem is értem, hogy ilyesmi is benne lehet a Bibliában. Tudom, hogy nem lesz mindenki boldog attól, hogy a tudományos kutatások eredményeit és a történeti valóságot megtudja a Bibliáról. És nem is fogja magát könnyebb helyzetben érezni, mint korábban. És az is lehet, hogy éppen ettől fordul a biblicista-fundamentalista hithez és közelítésmódhoz. De mégis ez volna a becsületes eljárás az egyház részéről ma, ha feltárná és felkínálná a Bibliára vonatkozó ismereteket, a Biblia keletkezésével és értelmezésével kapcsolatos problémákat. Ha az ilyen ismeretek közérthető for-
