Diakonia - Evangélikus Szemle, 1991
1991 / 2. szám - Kunos Jenő: Emlékeimből
KUNOS JENŐ: EMLÉKEIMBŐL 69 A munkásokkal különben jól kijöttem, a szakszervezetnek tagja kellett lennem, díjat fizettem, de gyűlésekre nem volt időm elmenni. Az első munkanaptól kezdve levonták a társadalombiztosítás adóilletékét. (Akkoriban lelkészek és katolikus papok hivatásuknál fogva nem voltak bevonva a társadalombiztosításba, de néhány évvel később azok is csatlakozhattak a sok anyagi előnyt biztosító rendszerhez.) Amerikai egyházi szolgálatunk helyei és évei 1. Loraini-i magyar, Reedsburg-i két angol, 1948—51 (Ohioban) 2. Newberry-Grand Marais, Michigan, finn—angol, 1951—54 3. Ely. Soudan, Embarrass, Minnesota, finn—angol, 1954—58 4. Bethlehem, evangélikus, De Kalb, Illinois, finn—angol 1958—65 5. Bethel, evangélikus, Ishpeming, Michigan, finn—angol 1965—73 6. Szent Márk, evangélikus, Waukegan, Illinois, finn—angol, 1973—79 7. Nyugdíjas éveimben: helyettes lelkész, Milton, 1979—80, 1982—84; Gulf Breeze, 1986—88; másodlelkész, Emmanuel evangélikus, Venice, 1990. A három utóbbi mind Florida államban. Igehirdető szolgálatom nem szorítkozott a fent említett 14 gyülekezetre. Vendég-igehirdetőként, evangélizátorként, missziói ügyben meghívást kaptam 99 más gyülekezettől, kollégiumtól, teológiai intézettől. Néhol csak egyszer, máshol több szomszéd gyülekezetben éveken át végeztem finn istentiszteleteket. Közegyházi, bizalmi tisztségekből sem volt hiány: Michigani finn esperesség Luther Ligájának vezetője, 1952—54 Minnesotai finn esperesség titkára, 1956—68 Suomi Synod Külmissziójának ügyvivő titkára, 1952—1963. Ebben a minőségben kiküldetést nyertem a japán missziói munka felügyeletére és az újonnan épült Omori (Tokió külvárosa) evangélikus templomának felavatására, 1955 január—február. Az amerikai finn egyházi érdekeket képviselő Suomi Konferencia alelnöke, 1963—73, Lutheran Church in Amerika (LCA) Illinois egyházkerületének külmissziói bizottságának elnöke, 1963—65, Az LCA Wisconsin—Felső-Michigan egyházkerületének külmissziói bizottságának tagja, 1965—73, Az imént említett egyházkerület Felső Tó esperességének esperese, 1966—73, 1974—77. között kineveztettem a LCA tizenhárom tanácsosa egyikének, akik az LCA-t képviseltük a másik két nagy evangélikus egyház (The American Lutheran Church és a Lutheran Church Missouri Synod) évi gyűlésein. Nem kerestem magam számára szolgálati helyeket. Sajátos, vagy rendkívüli problémákkal bajlódó gyülekezetek folyamodtak szolgálatomért. Féltucat gyülekezet hívását nem volt módomban elfogadni. Anyagi szempontok sohasem játszottak döntő szerepet új szolgálati hely elvállalásában. Megtörtént, hogy az új gyülekezet kevesebbet fizetett, mint az, amit otthagytunk. Valamely gyülekezet kiáltó szükséglete elég volt ahhoz, hogy hátunk mögött hagyjuk a kényelmesebbet. Olyan szolgálati helyekre mentünk, ahova más nem akart menni. Amikor az 1900 lelkes ishpemingi gyülekezet igazgató lel- készi állásáról lemondtam, a gyülekezeti tagok kértek, hogy vizsgáltassam meg a fejemet. Volt jó másodlelkészünk, az irodai segítség megnégyszerese- dett. Nem értették, hogy nem maradtam addig, míg nyugdíjba megyek. De máshonnan jött a segítséghívás.
