Diakonia - Evangélikus Szemle, 1991
1991 / 2. szám - Veöreös Imre: Andorka Rudolf köszöntése
VEÖREÖS IMRE Andorka Rudolf köszöntése Ezek a sorok túlnőnek azon a kereten, amely az indítékot adta: Andorka Rudolf, a Diakonia szerkesztőbizottsági tagja hatvanéves, s ez év tavaszán tartotta meg akadémiai székfoglalóját. Alakja például szolgálhat a XX. század második felének hazai küzdelmes évtizedeiben egy evangélikus értelmiségi nemzetet és egyházat egyaránt szolgáló magatartásához. Ügy adódott, hogy ugyanebben a számunkban a század második harmadával foglalkozó egyháztörténeti sorozatunkban Mády Zoltánról emlékezünk meg, akit abból a nemzedékből egyházunk legkülönb „világijának:” tarthatunk. A példaadó személyiségek találkozása a rohanó időn át elgondolkoztató. Nem dicséretként született ez az írás, hanem alkalmul arra, hogy egy élő személy modelljén megvilágosodjék előttünk, főleg a fiatalok előtt: lehetett embernek maradni egy embertelen korban, s lehet a haza jövőjét építeni a mai zaklatott, szegényes jelenben. 1931. április 30-án született Budapesten. Apai dédapja, Fleischhacker Károly, a Sopron környéki Agfalván evangélikus esperes. Anyai ükapja a szintén evangélikus, híres idősb Bókay János gyermekgyógyász professzor. Apja a ma már legendás id. Andorka Rudolf tábornok, madridi nagykövet, aki 1941-ben Jugoszlávia német megtámadása és Teleki Pál öngyilkossága után ötvenévesen nyugalomba vonul, s személyes beszélgetésekben és nyomtatott betűvel küzd a tűrhetetlen német szövetséggel szemben. A német megszállás után Mauthausenbe deportálják, a háború után meg idehaza a kommunista rendszerben 4 évig volt internálva és börtönben. Fia, akiről most beszélünk, érettségije után fizikai munkás. Az egész családot 1951—1953. között kitelepítik egy Szolnok megyei faluba. A húszéves ifjú mezőgazdasági munkát végez, és istállói fekhelyén angolul tanul, szótárral olvassa a magával vitt közgazdasági szakkönyveket és Shakespeare-t, a Biblia társaságában. Ezután munkaszolgálatos katonaként az építőiparban dolgozik. Az 1956-os forradalomban röplapokat terjeszt, köztük Illyés Gyula megrázó versét: Egy mondat a zsarnokságról, öthónapos börtön járt érte. Éveken át fizikai munkás, majd műszaki fordító. 1962-től a Központi Statisztikai Hivatal könyvtárában dolgozik, s statisztikusként vált át szociológiai kutatásokba. Kutatási témái: a gyermeklétszám alacsony voltának okai, a népesedéspolitika lehetőségei; társadalmi mobilitás; társadalmi rétegeződés; az alkoholizmus és más deviáns viselkedésfajták; az időmérleg. Megszerzi a jogi diplomát, 1979-ben kandidátus lesz szociológiából, 89-ben a tudományok doktora. 1984 óta a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen tan-
