Diakonia - Evangélikus Szemle, 1991
1991 / 1. szám - Kulturális figyelő
KULTURÁLIS FIGYELŐ jogos volt a vád, ma egyik sem menti fel az egyházat az önvizsgálat alól, hogy ti. állami bizalmat is kapott vezetői és lelkészei valóban az egyház érdekét tartották-e szem előtt lojalitásuk gyakori bizonygatásai során. Az egyéni önvizsgálat alól sem menekülhetünk el e leleplező életrajz elolvasása után. Sőt, már az első, 1947- ben elhangzott berggravi intés is önkritikára serkenthetett: vigyázzunk, hogy küzdelmeinkbe ne keveredjék politikai szempont (69. o.). Be kell vallanunk, hogy többször estünk a politika csapdájába a hosszú út során, mert bizony gyakran inkább szerettük az emberek dicséretét, mint az Istennek dicséretét (Jn 12,43). A szegedi Csillagbörtön közös cellájába zárt tizenöt katolikus lelkész Or- dass püspök helytállásáért közbenjáró imádsága is alapvető kérdéssel szembesít: „azért imádkoztak, hogy lelkiismerete tiszta maradhasson”. Az a kristálytiszta jellem, amellyel e könyv szinte minden lapján szembesülünk, saját lelkiismeretünk átható erejű vizsgálójává lett. Krízist okoz tehát Ordass püspök életrajza, mégpedig az eredeti görög szó, az „ítélet” értelmében. Megítéli múltunkat, de jelenünket is. Megítéli azt az idősebb lelkésznemzedéket, amely a szerző szavaival „a hatalom képviselői előtt, akiktől szolgálatuk, állásuk, egész egzisztenciájuk függött, elítélni kényszerültek valakit, akit egykor őszintén tiszteltek”. De megítéli jelenünket is. Hiszen most nem az az alternatíva, amit Káldy Zoltán mondott, hogy „együttműködjünk vagy szembeszálljunk”. Most az az egyházunk nagy kérdése, hogy betölti-e hivatását az Efe- zusi levél intése szerint, amely végigkísérte Ordass püspököt felszentelésétől a halála napjáig: „Éljetek méltón ahhoz az elhivatáshoz, amellyel elhivattatok”. Terray László könyve, Ordass Lajos életpéldája egyetlen felkiáltójel a nácizmus és a sztálinizmus korát követő nemzedéknek: semmilyen rendszerben ne váljon méltatlanná Krisztustól kapott szent hivatásához. Az egyház hangja csak akkor lesz újra hiteles, ha el- hivatásához méltón fog szólni és cselekedni. Gyógyító katarzishoz vezetheti el á magyar evangélikusságot Ordass püspök e könyvben elénk tárt öröksége. Napjainkban égető szükség van egységes, tiszta látásra. A hitleri, majd sztálini előjelű rendszerek kettős szorításában atyáink és a magunk nemzedéke egyházi vonatkozásban is deformálódott. Talpra állását, gyógyulását reformációja, küldetésének újra hitelessé válása teszi csak lehetővé. Legitimációját majd a rövidesen megnyíló törvényalkotó zsinat biztosíthatja, de ahhoz nagyban hozzájárulhat az elénk táruló példakép megismerése is. A kereszthordozó püspök helytállásának és erkölcsi nagyságának felismerése helyreállíthatja és biztosíthatja a jövő nemzedék identitását és etikai integritását. Mert Ordass Lajos püspök mást is tehetett volna. Köthetett volna kompromisszumot, hogy „egyháza érdekében” enyhítse a már csaknem elviselhetetlen belső feszültséget akár 1948-ban, akár 1958-ban. Ő azonban az egyház autonómiáját és a törvényes rendet mindenek elé helyezte. Így válhatott a megállás szimbólumává, a fiatal nemzedék és sokak példaképévé. De Isten ennél is többre méltatta: szenvedése és mellőzése hosszú évtizedeiben olyan ajándékot adott neki, mint milyet kevés püspöknek: hiteles önéletrajzán túl 14 kötet könyve láthatott eddig napvilágot, több közülük más-más nyelven is. Igen, mást is tehetett volna. De az elhalt gabonamag csak így hozhatott gazdag termést megnyomorított egyházunk jövője számára. Id. Fabiny Tibor 83
