Diakonia - Evangélikus Szemle, 1991
1991 / 1. szám - Kulturális figyelő
Kulturális figyelő 8i nek bátorságával, aki a már kinyilatkoztatott dolgok alapján mer a zűrzavaros történelemre tekinteni és szilárJer. örvendjünk keresztyének Luther írásaiból mindennapi áhítátrd Összeállította D. Carl Witte, fordította Szabó József Budapest 1990. Egy egész egyházi évre telő örömet szerzett Sajtóosztályunk ennek az áhí- tatoskönyvnek hasonmás kiadásával. Jókor jelent meg advent elejére, úgyhogy sokan mindjárt meg is kezdhették napi olvasását. Az 1938-ban Győrött megjelent első kiadás elé D. Kapi Béla püspök szép szavak kíséretében írta a buzdító szót: Naponként. Nem lehet habzsolva olvasni regényként. Naponként magunkhoz veendő lelki eledel. Ismerős óhítatoskönyveink közül kiemeli Luther-szerzősége. A Reformátor persze nem írt áhítatoskönyvet. De nemcsak prédikációinak, hanem egész teológiájának, mélyen járó írásmagyarázatainak, sőt sokszor éles szavú vitatkozásainak is praktikus célja van. Egyik súlyos Veretű műve „A szolgai akaratról” szóló, melyben az ellenállhatatlan, mindenható isteni akarat bonyolult kérdését boncolgatja. Ellenfele, a tudós Erasmus úgy ítéli, hogy felesleges ennek nyilvános tárgyalása, mégha igaz is. Luther kijelenti, igenis szükséges, „ha jámboran akarunk élni”! A legmélyebb teológiai tanítás célja is az istenfélő, kegyes élet. D. Carl Witte hamburgi püspök még korábbi missziói lelkészi munkássága során merült bele Luther írásaiba, mely bizony tengernyi, hogy az egyházi esztendő szigorú rendjéhez igazodva önmagukban is kerek részleteket emeljen ki belőlük — lelki haszonra. Jómagam 1934-ben jutottam az eredan reménykedni a „megöletett Bárány” végső diadalában. Cserháti Sándor deti német szöveghez. Akkorra már hétezer példány jelent meg belőle. Később még több. Azok a harmincas évek magyar evangélikus egyházunkban is fölébresztették sokunkban Luther alaposabb megismerésének vágyát. Német földön meg azért is sürgőssé vált a hitvallásos föleszmélés, mert politikai erőtől kísérve előretört az ún. faji teológia, mely ellen Luther hű utódai küzdöttek. Bevezetőjében Witte rámutat arra, hogy a „lutheri ember” más természetű és más helyütt áll, mint a katolikus ember, mint a misztikus ember, mint az idealista vagy mint a „népi”, kinek fajmítosza mögött ott bújik a régi liberális felfogás, mely szerint az ember természettől jó és isteni. Bárhonnan kutatta elő az összeállító az áhítatra alkalmas s az egyházi esztendőnek megfelelő Luther-idézeteket, azok valóban mindig — mondjuk mi így — az „evangélikus embert” mutatják. Vagyis azt a keresztény embert, kit Luther talált meg a Bibliában. Közelebbről: az elveszett embert és a Krisztusért megigazítottat, ki hit által él a kegyelemben s felszabadultan, hálával járja az életet Krisztust követve. Van nekem egy másik Luther-áhíta- toskönyvem is. Ez is hamburgi: „Keresztyén útmutató minden napra.” 5-ik kiadás 1985-ből. Addig öt év alatt 105 000 példányban jelent meg. Összeállítója Helmut Korinth. Január 1-jétől december 31-ig napról napra követkéz-
