Diakonia - Evangélikus Szemle, 1991
1991 / 1. szám - Kulturális figyelő
KULTURÁLIS FIGYELŐ 79 írja le természetét. Másrészt „meditáció” van a kezünkben, tehát nem teológiai vitairat, hitvallásos önigazolás, hanem „a bibliai üzenet lehallgatása” „a közös, egyetemes hitvallásnak szolgálatában”, de úgy, mint ami nemcsak tiszta tanítás, hanem az élet igéje, melyen az ember élete múlik. Aki a hagyományos evangélikus öntudattal vagy azt feltételezve vág bele Vajta Vilmos könyvébe, talán csalódik, de meg is lepődik. Csalódik talán, mert ebben az írásban hiába keres valami mellveregető evangélikus öntudatot, amely megelégedettséggel tölthet el magunk és hitünk iránt, s amivel mások elé vagy fölé kerekedhetnénk. Amint Vajta írja, könyve megírásakor „nem önigazolásról, hanem az igehirdetés és a teológiai hagyomány önkritikus feldolgozásáról volt szó. Arra kellett választ keresni, hogy az evangélium meg- szólal-e biblikus mélységében és teljességében a szokásos megfogalmazásban. Karner Károly: Apokalipszis A Jelenések könyvének magyarázata Budapest 1990. Evangélikus Sajtóosztály Két okból is feltétlenül indokolt ennek a jelentős írásmagyarázati műnek megjelentetése. Egyrészt halaszthatatlan feladata egyházunknak, hogy az elmúlt évtizedekben elásott értékeinket közkinccsé tegye. Bár az ötvenes évek végén idő előtt nyugdíjazott és méltánytalanul hallgatásra ítélt tudós profesz- szorunknak ez a könyve 1974-ben Szépfalusi István gondozásában Bécsben megjelenhetett, és néhányan kézen-kö- zön hozzá is juthattunk, sok igehirdetőnek és érdeklődő bibliaolvasónak hiányzik a könyvtárából. Másrészt úgy tűnik, az idő is megérett ennek a könyvnek a kiadására. A téma úgyszólván a „levegőben lóg”, és megnőtt azoknak a száma, akik „veNem valami sajátos felekezeti kérdést kellett megerősíteni esetleges új érvekkel”. De meg is lepődik az olvasó, amikor felragyog előtte, a sajátosan evangélikusnak tartott tanítás milyen sokoldalúan bibliai beágyazottságú, menynyire átcseng rajta évszázadok bizonyságtétele és az előttünk járt nemzedékek hittapasztalata, és hogyan igazít el ez a régi ige egyház és világ mai égető kérdéseiben. Legmegdöbbentőbb, hogy a már közel 30 éve megírt „steril” teológiai meditáció gyakorlati következtetéseiben is elevennek és frissnek, aktuálisnak tűnik. Vajta Vilmos könyve most megérkezett Magyarországra. Megérkezett, mert magyarul olvashatjuk úgy, hogy maga a szerző fordította és részben át is dolgozta. Megérkezett azért is, mert könyvtárunkban az idegen nyelvű kiadások sem voltak megtalálhatók. Reuss András kiadása vők” az ilyen jellegű írásművekre. Az Apokalipszis a Bibliának legtitokzatosabb könyve, és ma, hosszú évtizedek böjtje után az emberek ki vannak éhezve az irracionális szellemi táplálékra. Ha végigpásztázzuk az utcai könyvárusok kínálatát, magunk is meggyőződhetünk erről. Az Apokalipszis világméretű történelmi és természeti kataklizmák borzongató képeit vetíti elénk, és ezekre is érzékenyebben reagál a világméretű korszakváltást idegeiben érző vagy éppen világvége-han- gulatba esett ember. Amikor a tanév elején megkérdeztem az újszövetségi szeminárium résztvevőit, hogy milyen újszövetségi téma köré csoportosítsuk munkánkat, a többség az Újszövetség
