Diakonia - Evangélikus Szemle, 1991

1991 / 1. szám - Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága. Az apostolok cselekedetei

VEÖREÖS IMRE r­Az Újszövetség színgazdagsága Az apostolok cselekedetei Az újszövetségi irat címe későbbi eredetű; a II. században, a kánon kiala­kulása idején ik érült föl éje. Ismeretlen szerzője, akit az egyházi hagyomány Lukácsnak nevezett el, az „első könyve” folytatásának mondja (1,1). Lukács evangéliuma és az Apostolok cselekedetei belülről összeforrott, kettős mű. A ,,cselekedetek”-nek megfelelő görög szó korabeli történeti munkák szoká­sos címe, de elégtelenül fejezi ki a könyv tartalmát és írójának szándékát. Az irat kevésbé apostolok tetteiről szól, mint inkább Isten igéjének terje­déséről és a kereszténység növekedéséről a földön. A cím azért sem pontos, mert lényegében csak a könyv egyharmadában szerepelnek az apostolok, ők azután eltűnnek, s az irat nagyobb részében Pál van a színen, akit Lukács nem nevez apostolnak. A vilígmisszió korszaka Evangéliumának tanulmányozásakor már láttuk, hogy Lukács Isten tervé­nek teljesülését, az üdvösség történetét akarja bemutatni a teremtéstől Krisz­tus visszajöveteléig, a parúziáig (Diakonia 1990/2. 65—66.). Ebben a távlat­ban az Acta (latin szó: cselekedetek; a teológiai irodalomban az Apostolok cselekedeteinek elnevezése) a feltámadt Krisztus mennybemenetelétől pün­kösdön át a misszió útját rajzolja Jeruzsálemtől Rómáig. A könyv kezdetén Lukács megismétli Jézus mennybemenetelének esemé­nyét, mellyel evangéliumát zárta, de új összefüggésben. Míg ott a mennybe­menetel Jézus feltámadása napján ment végbe (Lk 24,50—51), az Acta sze­rint negyven nappal később történt. Ez az eltérés számunkra nem zavaró, mert ahogyan az evangéliumok nem Jézus-életrajzok (Diakonia 1985/2. 74.), az Apostolok cselekedetei sem egyszerűen történeti mű, amint látni fogjuk. A másik három evangélium nem is szól külön mennybemenetelről Jézus fel­támadása mellett (Mk tudósítása eredetileg 16,8-ban végződött: Diakonia 1990/1. 70.). Az Actában említett 40 nap az Ószövetségből ismert, jelképes szám (Jézus megkísértése elbeszélésében is megtaláljuk: Mt 4,1—2). Lukács ezzel az időszakkal elhatárolja a feltámadt Jézus megjelenéseit az üdvtörté­netnek a mennybemenetel utáni korszakától, s felhasználja e negyven nap­ról szóló hagyományt a keresztény üzenet általa összefoglalt tartalmának kiemelésére: a Feltámadott ezékben a napokban Isten eljövendő országáról

Next

/
Thumbnails
Contents