Diakonia - Evangélikus Szemle, 1991
1991 / 2. szám - Sulyok Elemér: Kortárs teológusok: Odo Casel
40 SULYOK ELEMÉR: A MISZTÉRIUM TEOLÓGIÁJA A kultuszmisztérium szükségessége ezért itt egy új megvilágítást nyer, mégpedig az Egyház oldaláról. Mint az új, a pneumatikus Ádám asszonya, ő a befogadó, de mint a hozzá hasonló segítőtárs (Tér 2,28), műveiben vele együtt működik, aki amit kapott, szeretettel gondozza, ápolja, és szeretettjének visszaadja. Semmije sincs az Ekklesiának saját magából, mert: »Mid van neked, amit nem kaptál?« (lKor 4,7)... Krisztus minden időkre mutatta be áldozatát; »Egy áldozattal mindörökre tökéletessé tette azokat, akik meg akarnak szentelődni« (Zsid 10,14), és »már nincs többé áldozat a bűnökért« (Zsid 10,26). Az Újszövetség egyre arra tanít, hogy Krisztussal megvalósult az isteni üdvterv, és az új aión elkövetkezett (vö. pl. Zsid 1,2; 9,26; lPt 1,20). Utána már nem jöhet új birodalom, új áldozat, új megszentelődés. Az ő áldozata a világ esti áldozata volt, és föl- támadása az új, örök reggel hasadása. (Ez a misztikus jelentése az utolsó vacsorának, Krisztus esti halálának és hajnali föltámadásának). És mégis, az Egyház áldozattal is ki akarja fejezni szeretetét, nemcsak a szerető önátadásban az Atyának, hanem már földi zarándoklásában is, egy mindenkitől látható szimbólumban, ö, az Egyház is akar valamit tenni, nem csak kapni, befogadni. Erre szolgálnak a misztériumok, amelyek az övéi és amelyekbe szeretete kifejezését belehelyezheti; hiszen a misztériumok elemei, szimbólumai a földből származnak ... ahogy az ő szavai az emberi nyelv szavai; az ő cselekedetei emberi cselekedetek; ezeket a misztériumokat a saját erejéből mindig újra megülheti, ... körülveheti őket minden szépséggel és melegséggel, és így szeretetének beszédes jelképeivé teheti őket. Így egyre jobban felismerhetjük a misztériumnak, mint kultuszformának feltétlen szükségességét, azaz olyan kultuszfajtáét, amelyet egyedül a »misztérium« szóval és fogalommal jelölhetünk, az Újszövetség Egyházának isten- tiszteletét, amely nemcsak külső kultusz — amellyel egy látható közösség Istennek tartozó szolgálatának kifejezést ad —, hanem elsősorban a legbensőbb és leglényegesebb önátadás Istennek, hiszen ez a végső célja minden keresztény kultusznak. Mert az Újszövetségben Isten mint Szeretet nyilvánította ki magát és teremtményei részéről nemcsak tiszteletet, hanem szere- tetet is kíván. Ezért az újszövetségi kultusz igazi lényege: Krisztus-misztika, azaz az Egyháznak mint Krisztus testének vagy jegyesének fizikai misztikus eggyé-levése a megdicsőült Istenemberrel, aki öt a Szentháromság egységéhez vezeti »hogy Isten legyen minden, mindenben« (lKor 15,18).”3 Casel misztérium-elméletének hatása E tanulmány keretében tán a megengedettnél és a kelleténél többet idéztünk Odo Casel tanulmányaiból, de mentségünkre szolgáljon, hogy eleddig írásai, sajnálatos módon, nem jelentek meg magyar nyelven. Ám Odo Casel teológiai portréjának megrajzolása — úgy gondoljuk —, nem merülhet ki megfogalmazott felismeréseinek puszta átültetésében, hanem igényli e kiváló teológus utókorra gyakorolt hatásának számbavételét is. Jelentőségét mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy már 1946-ban, a II. világháború tragédiája után a Maastrichtban tartott nemzetközi liturgikus konferencia az ő misztériumelméletével foglalkozott. Az akkortájt még vegyes érzelmekkel fogadott tanát a párizsi P. Duployé domonkos találóan fogalmazta meg, amikor a Maria-Laach-i szerzetes misztériumelméletét a „mélyéges rokonszenv és vi
