Diakonia - Evangélikus Szemle, 1991
1991 / 2. szám - Sulyok Elemér: Kortárs teológusok: Odo Casel
SULYOK ELEMÉR: A MISZTÉRIUM TEOLÓGIÁJA 37 Misztérium először az Isten önmagában véve. Isten mint végtelen Távol, a Szent, a Megközelíthetetlen, akihez ember nem közelíthet, mert akkor meg kell halnia; akihez hasonlítva minden tisztátalan, ahogy a próféta mondja: »Tisztátalan ajkú ember vagyok és tisztátalan ajkú nép közepette lakom; és láttam a Királyt, a Seregek Urát saját szememmel« (Ézs 6,5). És ez a minde- nekfölött Szent leleplezi önmaga misztériumát, leereszkedik a teremtményhez, és kinyilatkoztatja magát neki, de ismét misztériumban, azaz kegyből fakadó kinyilatkoztatással az általa kiválasztott alázatosak és tiszta szívűek előtt, nem pedig a büszkéknek és öntudatosoknak. így kinyilatkoztatása is misztérium marad, mert nem áll nyitva a pogány világ számára, az előtt elrejti és csak a hívőknek, a kiválasztottaknak mutatja meg. Isten lényege tehát messze a világ fölé emelkedik fönségben és mégis kegyesen benne lakik a teremtményben, az emberiségben; transzcendens és immanens egyszerre; meghalad minden teremtményt lényege szerint és áthat mindent mindenütt — jelenvalóságával és mindenhatóságával. Már az antik világ is sejtette homályosan ezt a misztériumot. Tudott valamit arról, hogy minden földi csak a földöntúli dicsőség visszfénye és eredménye. A misztériumnak ebből a megérzéséből fakadtak a sumérok és babilóniaiak zikkuratjai, az egyiptomiak örökkévalóságot lehelő szfinkszjei és piramisai. Erről beszél a platóni mély eszmélkedés Görögországban, hozzá akarnak a görög és hellenista kor misztériumkultuszai elvezetni. Mindenütt vágyódás, hogy az eget lehozzák a földre, az embert közelítsék az Istenhez. A zsidóknál maga Isten erősítette meg ezt a vágyat azáltal, hogy kinyilatkoztatta magát nekik. Igaz, a törvény éles határt vont Isten és ember közé. Olyan volt, mint a korlát a szent hegy körül, ahol részletesebb képekben beszéltek az elközelgő istenországáról, ahol Isten majd népe között fog lakni, és lelke majd áthat minden testet. Beteljesedett, túláradóan beteljesedett minden vágy, minden ígéret, amikor Isten testben eljött. Itt a misztérium szó újabb, mélyebb értelmet nyer. Szent Pál számára a misztérium Isten csodálatos kinyilvánulása Krisztusban. Isten, akit örök hallgatás takar, »aki megközelíthetetlen fényben lakik, akit egy ember sem látott és nem is láthat« (lTim 6,16), testben megnyilatkozott; a Logosz, az ő Fia emberré lett és az Atya iránti szeretetét a kereszten az emberek számára felfoghatatlan módon megmutatta. »Az Isten azzal bizonyította hozzánk való szeretetét, hogy amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk« (Róm 5,8). Szent János ugyanezt mondja más szavakkal: »Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, ő jelentette ki« (Jn 1,18). Az emberré lett és megfeszített Istenfiában látjuk azt az isteni misztériumot, amely az aiónok (korszakok) óta el volt rejtve, most azonban Krisztus által kinyilvánult az Ekklesia előtt (vö. Ef 3,8k). Krisztus személyes misztérium, mert hiszen ő a láthatatlan istenséget emberi testben nyilvánította ki. Az ő megalázott életének cselekedetei, elsősorban áldozati kereszthalála, mind misztériumok, mert Isten nyilvánul meg bennük minden emberi mértéket meghaladó módon. De mindenekelőtt misztérium föltámadása és fölmagasztalása, mert ezekben az isteni dicsőség nyilvánul meg az ember-Jézuson, éspedig olyan formában, amely a világ számára elrejtett, de a hívők számára hozzáférhető. Ezt a ’mysteria Christi’-t hirdetik a Ekklesia apostolai és az Ekklesia továbbadja azt minden nemzedéknek. De ahogy az üdvösségterv elsősorban nemcsak tan, hanem Krisztus üdvtette, úgy az Egyház is nemcsak szóval, hanem szent cselekménnyel is
