Diakonia - Evangélikus Szemle, 1991

1991 / 2. szám - Szabó József: A missziótörténet lezárult korszakához

SZABÓ JÓZSEF A missziótörténet lezárult korszakához Miközben önigazolások lázas tevékenysége folytán szembesülünk közelmúl­tunkkal, tudnunk kell arról, hogy az evangélikus egyházban is voltak promi­nens emberek, akik nem az „oppozíciót” és nem a „konformizmust”, hanem egy harmadik, a „mentsük, ami menthető” magatartásformát választották. Ilyen ember volt D. Szabó József is (1902—1986), aki 1948-tól az 1952-ben történt lemondatásáig a Dunáninneni Egyházkerület püspöke, majd nyug­díjba vonulásáig balassagyarmati lelkész volt, aki a visszaszorítottságban szel­lemi energiáit a Madách-kutatásoknak szentelte. A megtűrtség kordokumen­tumát olvashatjuk e helyütt, amely egy 1962-ből származó LMK-dolgozat. Az ún. Lelkészt Munkaközösség havonta megtartott egyházmegyei ülésén adott témakörben kötelező irányban volt szabad előadást tartani. A korlátozott szabadság térkihasználó magatartására példa ez az írás. Ha azt mondanánk, hogy a gyarmati keresztények szava a gyarmatok felszaba­dulásában elsődleges fontosságú és mindig pozitív volt — elfogultak volnánk. De ha azt mondanánk, hogy a gyarmati keresztények szava a gyarmatok felszabadulásában semmit sem jelentett, vagy mindig negatív volt —, igaz­ságtalanok volnánk. Az igazság kedvéért vesszük számba a negatívumokat is, de ugyancsak az igazság kedvéért számba vesszük a pozitívumokat is. S tárgyunk területén az a fő pozitívum, hogy a pozitívum a számosabb. A negatívumok Az evangélium lényegét félreértő teológiai elképzelések a gyarmatok keresz­tényeiben is megszülték azt a kegyes közömbösséget, amely politikától való tartózkodás címén már e földön a mennyei Jeruzsálem lelki rezervátumába igyekezett vonulni, és közönyösen viszonyult a felszabadulási mozgalmakhoz. Helytelen egyházfogalom, teológiátlan államtan a gyarmatok keresztényei között is hatott. Ennek következtében egyesek csak a gyarmatos hatalom árnyékában érezték jól magukat, féltek az újtól és negatívan viszonyultak a felszabadító mozgalmakhoz. Ha belemennénk a példák felsorolásába, a kon­gói képletet kellene első helyen említeni. Kongóban ugyanis a kolonisták a neokolonista törekvések mindig találtak eszközöket a keresztények között is.

Next

/
Thumbnails
Contents