Diakonia - Evangélikus Szemle, 1991
1991 / 2. szám - Bízik László: Igazságos háború?
24 BÍZIK LÁSZLÓ: IGAZSÁGOS HÁBORÜ? ból azonos esélyekkel. Korunkban azonban elveszett a személyes jelleg, a hadviselés anonimmé lett. Az ember helyére egyre inkább a technika lépett, a hadszíntér alig szűkíthető a hadseregre (a polgári lakosság képtelen kivonni magát), a front és a hátország egyre inkább egybemosódik, s világos, hogy nukleáris háború esetén a győztes is vesztes. Kérdéses tehát, hogy a háborúra vonatkozó évszázados teológiai alapelvek mennyire mértékadóak a teljesen megváltozott körülmények között. „Ne ölj” Az ötödik parancsolat jézusi magyarázata (Mt 5,21kk) radikalizál. Nemcsak az öl, aki de facto gyilkol, hanem aki haragszik. Hogy tehát nem vagyunk mindannyian gyilkosok, annak oka nem erényességünk, hanem csupán alkalomhiány, vagy gyávaság. Luther a parancsolat értelmezésekor extenzivál, azaz annak értelmét kitágítja: .. hogy felebarátunk testét és életét ne bántsuk, és ne ártsunk neki, hanem őt minden testi bajban s életveszélyben segítsük és támogassuk.”8 Nemcsak az öl, aki de facto gyilkol, hanem aki nem segíti és támogatja a veszélyeztetettet. E pozitív kijelentés szerint tehát adott esetben — ha ti. felebarátomat fegyverrel támadják s más mód megvédésére nincs —, nem zárható ki a fegyveres ellenakció sem. A háború tehát az ötödik parancsolat megszegésének egy politikai határesete. E rövid tanulmányban nem foglalkozhatunk a többi politikai határesettel (halálos ítélet), sem az orvosival (terhességmegszakítás, abortusz, euthanasia), sem a pszichéssel (suicidium), vagy szociális határesetekkel (bűnözés elleni önvédelem), bár A. Schweitzer óta érezzük9, hogy nem lehet különbség magasabb és alacsonyabb rendű, értékesebb vagy kevésbé értékes élet között, beleértve a növény- vagy állatvilágot is. Potenciálisan megszegjük tehát a parancsolatot, valahányszor asztal mellé, vagy volán mögé ülünk, ölünk is, ráadásul ismét ölünk, mivel nem „segítettük és támogattuk” az éhezők ezreit. A parancsolat rajongó-radikális-szektás értelmezése, mely a szélsőséges pacifizmushoz vezet, láthatóan rövidzárlatos tehát, és tarthatatlan. A háború a Bibliában Problematikánkat tekintve a Szentírás nem foglal közvetlenül és egyértelműen állást10 annak ellenére, hogy az Ótestamentum tele van háborúskodással, sőt maga az Űr választ ki hadvezéreket, esetleg maga is harcol velük, vagy ellenük.11 Valószínűleg létezett egy külön irat, az „Űr harcainak könyve” (4Móz 21,14), a szent háborúk története.12 A próféták reménysége csak a béke korszaka, a messiási kor, amikor kardokból ekét kovácsolnak, s béke és igazságosság tölti be a földet.13 Az Űjtestamentum a háború témájával egyszerűen nem foglalkozik. A szó előfordulása legföljebb formális, esetleg lelki értelemben vett, de leggyakrabban a parúziát és végítéletet megelőző háborúkra utal, illetve a Mindenható harcának nagy napjára.1'1 Keresztelő János a katonákat nem szólítja fel hivatásuk megváltoztatására, csupán a polgári lakosság zaklatásától és zsaro- lástól-visszaéléstől óv.15 Jézus és a kapernaumi százados találkozásakor sem esik szó a háborúról; a kardot rántó s harcra kész Péternek mondott szava is csupán józan megállapítás: aki kardot fog, számoljon azzal, hogy kard által vész el, hiszen háborúk egyszerűen vannak, sőt a vég közeledtével a helyzet csak romlik. Ugyanez a helyzet Péter vagy Pál apostol katonákkal
