Diakonia - Evangélikus Szemle, 1991

1991 / 2. szám - Mády Rezső–Csepregi Béla–Görög Tibor–Veöreös Imre: Mády Zoltán sokoldalú arcképe

CSEPREGI BÉLA: MÁDY ZOLTÁNRÓL 19 szeres, hetenkénti imádkozás a Szentlélek erejéért és munkásokért az ébresztő szolgálatban. Ugyancsak hetenként bibliakör és imaközösségi alkalom is kez­detét vette éppen Mády Zoltán Tétényi úti lakásán, amely megszakítás nél­kül tartott mindaddig, amíg Budapest bombázása romba nem döntötte a la­kást, és vidékre nem kényszerítette a benne lakó családot. Mády Zoltán, mi­után már előbb Orosházára költöztette családját, 1944. okt. 6-án ment utá­nuk Szentestől gyalogosan a front német és szovjet vonalán át övéiig. De hadd térjünk vissza még a Tétényi útra, ugyancsak Uzoni László emlé­kezése alapján. Ö azt írta, hogy a kemsei öregcserkésztábor a legfelejthetet­lenebb emléke lenne Mády Zoltánról, ha nem kapott volna meghívást tőle a házi bibliaórákra is. Attól kezdve elmaradhatatlan lett ebből a közösségből Lantosy Károllyal, Harmath Istvánnal, Szelényi Károllyal, Karsay Gyulával együtt, hogy csak a nem lelkész résztvevőket említse a leghűségesebbek kö­zül. Emellett voltak havonkénti összejövetelek az Üllői úton és évenként há­romnapos konferenciák az ország különböző tájain: Ostffyasszonyfa, Sár- szentlőrinc, Kardoskút, Apostag, Domony stb. A háború kegyetlen törvénye sem vetett véget a békéltetés áldott szolgá­latának. A családjánál Orosházán rekedt Mády Zoltán nagyon gyümölcsözően tudott bekapcsolódni az Orosházi Evangélikus Gimnázium oktatási és lelki munkájába, a gyülekezet imaközösségébe, a KIÉ és a Népfőiskola szolgála­tába. Csak 1945. szept. 1-jével tért vissza Budapestre. A népfőiskola Ha már a háború okozta orosházi tartózkodás révén a Népfőiskola is szóba került, hadd térjünk rá Mády Zoltán elhatározó szerepére, ennek létrejötté­ben is. Az északi példa ismerős volt már korábbról is előtte. Testvérbátyjával, Hilscher Rezsővel együtt ismertetéseket is írtak róla (Hilscher Rezső: Északi népfőiskola, 1941. — Mády Zoltán: A népfőiskolái mozgalom útja, 1941) Mády Zoltán nemcsak elméleti kutatója és propagálója volt ennek a nagy si­kerű intézménynek, hanem kezdeményező szerepe volt a nagytarcsai Tesse- dik Sámuel Népfőiskola megalapításában, 1938-ban. Fáradhatatlanul közre­működött a szervezeti forma kialakításában, a tanítási anyag összeválogatá- sában, pedagógiája kikristályosításában, sőt a növendékek hetenkénti felke­resésében és az általa rendkívülien uralt „élő szó” alkalmazásában paraszt­fiatalok lelki-szellemi formálására. A legegyszerűbb nevelőmunka mellett nagy szerepe volt a mozgalom irányításában, a Népfőiskolái Tanács elnöke­ként a helyes meder kialakításában, népfőiskolái törvényrendelet fogalma­zásában stb. Nem rajta múlt, hogy ez az ígéretes kezdet nem bontakozhatott ki érdeme szerint. Az evangélizáció Mády Zoltán hitébresztő szolgálata nem korlátozható az evangélizáció bár­mely szűkebb területére. Készségesen szolgált gyülekezeti evangélizációkon segítő szerepben is: diákokkal, gyülekezeti munkásokkal, presbiterekkel fog­lalkozó csoportos alkalmakon, de bármikor odaállt az egész gyülekezet elé is, hogy elmondja a kereszt teljes üzenetét Isten osztatlan népének. Alapos bib­

Next

/
Thumbnails
Contents