Diakonia - Evangélikus Szemle, 1991
1991 / 1. szám - Takácsné Kovácsházi Zelma: Igen, a Biblia! de hogyan (ésrtsük)?
T. KOVÁCSHÁZI ZELMA: IGEN, A BIBLIA! DE HOGYAN? 11 valóban úgy történt-e? és: honnan tudja az, aki elmondja? Mik voltak a forrásai? Hallgassuk meg a másik fél véleményét is! És minden történeti személyre vonatkozóan is felteszi a történettudomány a kérdést: valóban az-e, akinek mondja magát? Ez a történeti gondolkodás és a történeti tudományos vizsgálat nem kímélte a Bibliát sem. Nem állt meg tisztelettel a Biblia tekintélye előtt a küszöbön. Történelmi vallásnak vallotta magát a zsidóság és a kereszténység, amelyeknek körében a Biblia iratai megszülettek. Történelmi személyekre és eseményekre hivatkozik a Biblia, és minden egyes könyve valóságos emberi szerzőtől származó és adott időben és földrajzi helyen keletkezett műnek vallja magát. Akkor tehát történeti- és irodalomkritikai eszközökkel és módszerekkel vizsgálható és vizsgálandó. Azaz fel lehet tenni a kérdést: Ki írta? Mikor írta? Hol írta? Milyen írói szándék vezette? Honnan tudta, amit leírt? Milyen forrásokat használt az írásnál? stb., stb. A 18. század elején még csak egy-egy hang szólalt fel ilyen értelemben, de azután hangos kórussá erősödött sok-sok hang, s uniszónóban zengte: „A Bibliát emberek írták, tehát emberi könyv. Ezért nem is lehet másképpen olvasni és megérteni, s nem lehet más módszerrel magyarázni, mint minden más emberi könyvet is.” Ennek a tudományos vizsgálatnak minden eszközzel ellenállt és azt minden módon elutasította, visszautasította az ortodoxia a verbális inspiratio- tanhoz ragaszkodva, mert úgy tartotta és azt hitte, hogy a Biblia valami védett sziget, amit nem nyaldoshatnak körül a kor és a korszellem hullámának árjai; vagy olyan várkastély, aminek kerítése mellett elfúj a korszellem szélvihara, de a kerítésen belül levél se rezdül tőle. Hogy pedig elutasíthassa a Bibliára irányuló tudományos kritikai vizsgálatot és ellenállhasson annak, ahhoz szükséges volt hinni és elfogadtatni, hogy hibátlan, tévedésmentes, tökéletes és mindenestől isteni mű a Biblia. Azaz minden megtörtént és úgy történt, ahogyan benne írva van. A hitet és a tanítást a benne kijelentettekhez kell igazítani. A magatartásnak a benne előírtat kell követni. Különbözőségeket, még kevésbé ellentmondásokat fel sem szabad tételezni benne, hiszen a mindenestől isteni volta a Biblia teljesen egységes voltának is garanciája. Ha ebben csak egyetlen ponton is engedmény történnék, ha egyetlen ponton is érvényesülhetne a kritika és felüthetné fejét a kétely, akkor az egész lebomlana és felfejtödnék, mint a kötés vagy a horgolás, és nem lehetne megállni vele, és végül semmi sem maradna, amiben bizonyosak lehetnénk. Vannak, s nem is kevesen, sőt talán manapság növekvő számban, akik ezzel a verbális inspiratio-tanban kifejeződő hittel és biblicista fundamentalista módon tartják a kezükben és olvassák a Bibliát, és másképpen nem is tudják. Ez az ő szívük joga, ahogyan ezt manapság mondani szokták. De az már nem magánügy, hanem közügy, minden keresztény hívőnek és az egész egyháznak az ügye, ha mindenkit ilyen hitre és ilyen bibliakezelésre való megtérésre szólítanak fel, és ez üdvösség-kárhozat, igaz hit és eretnekség közötti választóvonal a szemükben. Ehhez hasonló kérdésben írja egy kortárs német evangélikus teológus, hogy a hindu fakírnak magánügye, hogy szöges ágyon fekve tölti az életét, de az már közügy, ha mindenkit ilyenen feküdni kényszerítene. Mert viszont vannak és szintén nem kevesen, akik ilyen biblicista-funda- mentalista hittel nem tudják és nem akarják olvasni a Bibliát, és ezért nem
