Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 1. szám - Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága. Márk és Máté evangéliuma
68 VEÖREÖS IMRE: AZ ÚJSZÖVETSÉG SZÍNGAZDAGSÁGA hangzó igehirdetésbe. Márk így két tévedéstől óv meg: attól, hogy Jézus földi élete, szavai, csodái önmagukban, halála és feltámadása üdvhírétől függetlenül érvényesüljenek, s attól is, hogy a megdicsőült Urat az ember-Jézustól elszakítva hirdessék evangéliumként (Dóka Zoltán*). A Jézus-hagyomány és a Krisztus üdvözítő művéről szóló bizonyságtétel, a kérügma együtt lesz minden idők számára Isten evangéliuma, jó- híre az embereknek - ez Márk ajándéka. ,,Az egész könyv [...] nem más, mint kommentár a kérügmához” (H. Conzelmann). Márk a Krisztusról hirdetett őskeresztény és páli bizonyságtételt Jézus földi életével szemlélteti. Ezzel a tettével Márk mindekelőtt nem tesz mást, mint engedelmeskedik a Jézushagyományban már benne lüktető belső törvényszerűségnek, az első kereszténység látásának: Jézus tetteinek, szavainak, élete eseményeinek önállóan élő darabjai húsvét fényében formálódtak. Az őskereszténység Jézus földi életét a feltámadott, megdicsőült Úr felől nézte és értelmezte. Márk ezt a szemléletet érvényesíti: könyvét a húsvéti hit alakította. Ahogyan ugyanezt különböző mértékben a többi evangéliumnál is megfigyelhetjük. (Ezért idegen az evangéliumok „természetétől” annak a kérdésnek feltevése, hogy ez vagy amaz a történet, jézusi szó mennyiben „hiteles”, hiszen valamennyi Krisztus feltámadásának bizonyosságától áthatva formálódott és adatott tovább. Az írásmagyarázat során mégis nélkülözhetetlen segítséget ad a Jézus-hagyomány alakulásának történeti vizsgálata.) Az evangéliumok ezen közös jellegzetességén túl most keressük Márk külön sajátosságát. Márk teológiai koncepciója Az evangélium első mondata nem a rákövetkező versekre, Keresztelő János munkájára vonatkozik, hanem Jézus egész földi életére. A kezünkben levő, nagyon gondos munkálatokon alapuló Nestle-Aland-féle görög Újszövetség fő olvasási módja pontot tesz a mondat után: .Jézus Krisztus evangéliumának kezdete.” (1,1) Ez a mondat az egész könyv felirata. Az „evangélium”, jó hír fogalma az őskereszténységben és Márk korában is eredetileg egyedül Krisztus keresztjéről és feltámadásáról szóló igehirdetésre vonatkozott (E. Lohse). Márk ebben a mondatában az evangélium fogalmát visszafelé kibővíti, tartalmába belefoglalja Jézus földi életét mint kezdetet. Az „evangélium” nem csak a megfeszített és feltámadt Krisztusról szóló örvendetes üzenet jelenbeli hirdetése, hanem maga az esemény, Krisztus halála és feltámadása, ennek a történésnek kezdetével, Jézus földi életével együtt. A Krisztus-esemény és a róla szóló bizonyságtétel kezdete Jézus élete, amiről Márk az evangéliumában ír. Az evangélium szónak így lesz hármas jelentése: Jézus életének, halálának, feltámadásának történése - ez Isten evangéliuma (1,14-15); ennek a jó hírnek hirdetése (13,10; 14,9); végül az evangélisták iratának elnevezése a második század közepétől fogva. Jézus földi útját Márk úgy rajzolja meg a rendelkezésére álló hagyományanyagból, mint a keresztre vezető utat. A századforduló éveiben a neves biblikus teológus, Martin Kahler így jellemezte Márk evangéliumát: „szenvedéstörténet, részletes bevezetéssel”. A könyv második fele Jézus szenvedés-bejelentésével közvetlenül a ke* Dóka Zoltán Márk evangéliuma című, 1977-ben megjelent könyve az újszövetségi kutatás korszert alkotása, a nemzetközi teológiai irodalom kiemelkedő műve. Mondanivalóját munkálatomban több helyen segítségül vettem. Márk evangéliuma részletes tanulmányozásához - az idegen nyelvű szakirodalomra tekintve is - elsősorban ajánlhatom. (Veöreös Imre)
