Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990

1990 / 2. szám - Ittzés Nóra: „Én prófétáktól származom”. Biblikus hatások Füst Milán versében

I1TZÉS NÓRA: ,ÉN PRÓFÉTÁKTÓL SZÁRMAZOM”

11

Füst Milán: A magyarokhoz

Oh jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok S azt meg kell védened. Hallgass reám. Egy láthatatlan lángolás Teremté meg a nagy világot s benned az lobog. Mert néked is van lángod:

Szent e nyelv! S több kincsed nincs neked! Oly csodás nyelv a magyar.

Révület fog el, ha rágondolok is.

Ne hagyd tehát, hogy elmerüljön, visszasüllyedjen a ködbe, melyből származott E nemes-szép alakzat... Rossz idők futottak el feletted,

Megbontott a téli gond és romlásodat hozta, megtapodtak,

Megbolygatták hitedet, az eszed megzavarták, szavak áradatával ellepték

világodat,

Áradás szennyével borították be a kertjeid, vad vízi szörnyek ették virágaid, majd a vad burjánzás

Mindent ellepett utána, - oly termés volt ez a térségeken emberek!

Hogy üszőkké vált minden, aminek sudárrá kelle szöknie...

De légy türelmes, - szólok hozzád, - vedd a Libanon

Ős cédrusát, e háromezeréves szüzet, - rá hivatkozom, mert onnan vándoroltam

egykor erre

Tekintsed őt, - türelmes pártájával hajladoz a szélben, nem jajong,

De bölcsen hallgat s vár, amíg a negyedik nagy évezredben Kibonthatja gyümölcsét e nagyvilág elé. S tán ez a sorsod itt.

Ki fénnyel sötétséget oszlat, holtat ejt s élőt emel.

Borúlatodra majdan rátekint. Halld meg szavam!

Én prófétáktól származom. I.

I. Archaizmusok

A régiségbe visszanyúló költői elemek élén a címet kell említenünk, még akkor is, ha nem nyelvi archaizmus, s nem a reformátori kornak, csupán a felvilágosodás idejének reminiszcenciája. Kétségtelen azonban, hogy a XVI. század vallásit és nemzetit épp a prédikátori szóban összefogó szenvedélyét követő hamu alatti parázs lét után a XVIII. század vége hozta a nemzeti tudat új lángolását. Berzsenyit idézi a cím, s válaszol rá a szó: romlásodat. „Romlásnak indult hajdan erős magyar!” - kezdi sorait az életérzésben, az elmúlás döbbenetének megéneklésében oly közeli rokon3 De nem ezt, nem a szüntelenül valóságos halál-gondolatot hívja elő Füst Milán (bár ez is fölbukkan a versben), hanem a robusztus erejű ostorozót, a nemzeti lelket próféta-reformátori dühvei és fájdalommal ébresztő költőt.

Példaadóan bánik Füst Milán a nyelvi archaizmusokkal vagy - gyakran inkább: - archaizáló megoldásokkal. Számban is mértéktartó, a nyelvi fejlődés vonulataiba belesimuló szóalakjai teremtik ódonság és újdonság, régiesség és modernség együttes megvalósulásának magasfeszültségét, belső izzását.

Anyád nyelvét: a költő birtokos jelzős szerkezetté bontja az összetételt, s ha a birtokos jelző ragja hiányzik is, a birtokos személyjel (nyelve) tükrözi az elemek grammatikai kapcsolatát. A finnugor alapnyelvből örököltek mellett a szóösszetételek döntő többsége a mondat egymás mellett álló vagy nyelvtani viszonylatban lévő szavainak későbbi összekapcsolódásából keletkezett. Ennek a kezdősorban, a felütésben előforduló archaizmusnak nemcsak a nagyon rafináltan fölépített versidő elővételezésében van szerepe, hanem az összetétel szintagmává bontása ad sajátos nyomatékot, stilisztikai hangsúlyt a témát megjelölő kifejezésnek. Ennek fon-