Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 1. szám - Szépfalusi István: Kettős kötődés
SZÉPFALUSI ISTVÁN Kettős kötődés Magyarnak lenni külföldön Szépfalusi István a budapesti Evangélikus Teológiai Akadémián 1955-ben fejezte be tanulmányait. Mint édesanyja révén osztrák állampolgár néhány nappal lelkésszé avatása után vele együtt Bécsbe távozhatott. 1956. november 5-ének súlyos napján nevezték ki lelkésznek az ausztriai magyar evangélikusok lelkigondozására. Az Osztrák Evan - gélikus Egyház zsinata 1962-ben önálló intézményként elismerte a Magyar Lelkigondozó Szolgálatot, amelynek keretében Szépfalusi István ma is működik Egész Ausztriára kiterjedő lelkészt szolgálata mellett nagy szerepet vállalt a nyugati magyar irodalom szervezésében, a hazai és a körülöttünk kisebbségi sorban élő magyar írókkal való kapcsolattartásban. Több jelentős könyv szerzője, Ordass Lajos püspök emlékiratainak gondozója „Kétségtelen, hogy számomra Ausztriában vált tudatossá és fontossá magyarságom, a magyarság. Magyarországon ez természetes volt, osztrák állampolgárságom ellenére -Ausztriában viszontvalóban vállalás lett” - mondotta egyik irodalmi folyóiratunkban a vele folytatott beszélgetés során (Életünk 1988/12. 1099). Ebből fakad az a csillapíthatatlan felelősség, mely az Ausztriában élő magyarok magyarságtudatának ápolásában hajtja A most rendelkezésünkre bocsátott, 1987. évről szóló lelkészt jelentéséből közlünk részleteket, amelyek a határainkon kívüli magyarok közelebbről a nyugati szomszédságunkban élő diaszpóra-magyarság alapvető problémájára világítanak rá. Szép falusi István 1989. december 15-én Budapesten tartott előadásában kifejtette, hogy a kettős kötődés magyar-magyar egy háti kapcsolatokban kettős egyháztagsághoz is vezethet. Szerk A második világháborút hamarosan követő hidegháborús évtizedek remélt végleges befejeződése után az európai kisebbségi helyzetben élő nemzetiségeket (népcsoportok) többször nevezték „kettős kötődésű” állampolgároknak. Ettől az időszaktól kezdődően mind általánosabb lett az a szemléletmód, hogy krízishelyzetekben kettős kötődésük egyénileg ugyan a kötelességek összeütközésének etikai dilemmájába taszíthatja őket, függetlenül ettől társadalmi hasznosságuk primér módon a megértést, a népek közti feszültségek enyhítését szolgálja. Ezért fokozódó támogatásra érdemesek. Keresztények számára könnyen érhető tétel, hiszen ismert újszövetségi párhuzamra emlékeztet (vö. a 2. század végi Diognétoszhoz írt levél 5,1-5).
