Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 1. szám - Kulturális figyelő
86 KULTURÁLIS FIGYELŐ így aztán Jánosy Platónja egyáltalában nem az a fenséges és tiszteletet parancsoló figura, akit a híres sisakos mellszoborról ismerünk. A közösség gyötrö gondjaival és a saját gondolataival egyaránt küzdő embertársunk ez a magyar Platón; filozófiája a korabéli hellén világ, az akkori Athén égető kérdéseire keresi a választ, valóságos kérdésekre felelő konkrét választ, egyénekre lebontva és naprakészen. Talán épp ezért lehet általánosan és időtlenül érvényes. Hiszen aligha csak az akkori Athén ismerhet például magára az alábbi példázatban: „A hajó ura, mindenkinél, aki a hajón van, testesebb, erősebb, de nagyot hall, rövidlátó, és a hajózáshoz minden szempontból is csak igen keveset konyít. A hajósok tusakodnak egymással a kormányosi rangért, mindegyik azt hiszi, csak ő kormányozhat, noha a mesterségét sosem tanulta ki, oktatójáról sem tud számot adni, se a tanulás idejéről; és ráadásul csak azt gajdolja, hogy e mesterséget nem is lehet tanítani, sőt aki azt állítja, hogy tanítható, azt készek levágni; mind örökösen a hajó ura körül sündörögnek, rimánkodnak, mindent elkövetnek, hogy csak nekik adja át a kormányt; ha erre nem hajlik, de másokra hallgat, ezeket leölik és kiszórják a hajó bői, a hajó jámbor urát meg mandragórával, szesszel vagy más módon elkábítják, úrrá lesznek a hajón, a rakományt elherdálva, étellel, borral eltöltekezve hajóznak, már ahogy az ilyenek szokták. Ráadásul agyba-főbe dicsérik, hajós-lángésznek, csuda kormányosnak, hajószakértőnek tömjénezik azt, aki fondoran hozzásegíti őket e vezetéshez úgy, hogy ráveszi a hajó urát, vagy ha szép szóval nem sikerül, erőszakolja - azt pedig, aki nem kezes hozzájuk, mihasznának ócsárolják, és közben nem is sejtik, hogy az igazi kormányosnak mi mindennel kell törődnie...” Az Úr 1990. esztendejének elején bizony így élünk mi a sárga torpedón, kár volna letagadni. De honnét tudta mindezt két és fél ezer esztendeje Platón? Vekerdi László Krisztus utolsó megkísérlése Komolyan kell vennünk a film elején olvasható feliratot: nem az evangéliumok alapján készült, hanem a test és lélek küzdelmét ábrázolja, mely az írót saját bevallása szerint egész életében foglalkoztatta. A forgatókönyv ugyanis a görög Nikosz KazantzáJász azonos című regényét követi. A film rendezője, az olasz származású amerikai és hívő katolikus Martin Scorsese egy interjúban kijelentette: „Az az érdekes Kazantzákisz regényében, hogy Jézust elsősorban mint embert jeleníti meg, és így képes lesz megtapasztalni és megérteni az emberi érzéseket és gyengeségeket.” Bibliaismerő embereknek e szavakra azonnal visszacseng az egyik újszövetségi levélből: „Nem olyan főpapunk [megdicsőült Krisztusunk] van, aki nem tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt” (Zsid 4,15). A filmben váltakoznak, néha összefonódnak olyan jelenetek, amelyek az evangéliumok elbeszéléseit tükrözik, azokkal, melyek írói képzelet szülte események, mozzanatok. De az utóbbiak soha nem lépik túl az idézett bibliai igét: a földön járt Jézus átment minden emberi kísértésen, de győzött rajtuk. A fiatal Jézus ácsként kereszteket készít, amelyekre a megszálló római hatalom a lázadó ze- lótákat feszíti - ezzel indul a film. Jézus ismételten hallja lelkében Isten szavát, hogy ilyen halál tartozik az ő küldetéséhez. Küzd e gondolat ellen, ám barátkozik is vele. Az elkészített keresztfákat maga cipeli a kivégzőhelyre, segédkezik a megfeszítésben is. Minden egyes keresztre feszítésnél próbálja átélni, mi várhat reá. Bizonytalansága onnan ered, hogy úgy érzi, rajta múlik a döntés. Egész lénye tiltakozik e szörnyű halál ellen, de azt is sejti, hogy egy magasabb erő kezében van. Belső vívódásait magába zárja. Júdás előtt is titkolja, aki őt a keresztfák készítéséért és a kivégzéseknél való közreműködéséért a leigázó hatalom kiszolgálójának, népe árulójának tartja, s meg akarja ölni. Majd beszélgetéseik nyomán szívből megszereti, követőjévé szegődik, és reméli, hogy Jézus elhozza az ország felszabadítását. Néha kételkedve, de alapjában véve a várt politikai messiásnak tekinti. A filmben az apostolok között mindvégig Júdásé a legfontosabb szerep.
