Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 1. szám - Kulturális figyelő
KULTURÁLIS FIGYELŐ 81 Levéltávirat Irénnek Londonból Ha meghalok, ne fogd le a szemem - Hajolj fölém, hadd nézzelek tovább - Mert nem tudtam veled betellni, nem, néztelek pedig egy életen át. Nem tudja elképzelni, hogy kapcsolatuk a halállal befejeződik: Más Irénnek „...voltam/ vagyok/ leszek // nem / ostoba/ jel // nem / tétova / emlék - // A lét / utáni / létben / maradj / velem / még...” A kötetben közölt utolsóelőtti versben még egyszer összefoglalja szerelmüket most már az Átköltözés előérzetével: Parabola-Ív Vágyaim gyújtópontja: mosolyod. A végtelenből jött parabola- fv - végtelen felé tart, ahol a könyörtelen jövő már várja mint egy isten: mutatóujjával int s megnémul az agy, elnémul a szív. Mosolyod tündöklőén egyszerű, árad belőle szikrázó derű - Átfoglak és hallgatom szívverésed, részeg vagyok a mosolyodtól, részeg - Körűskörül kavarog a világ - a fenyegető jövőbe ki lát? Benzines palack és gyufa rejt tűzvészt - A jelenünk se biztosabb - ne fürkészd, inkább magadfeledten mosolyogj, mosolyogj.. (Budán, 1987. november 1-jén) Befejezésül. Művészeti irányzatok (izmusok) jönnek és mennek, nagy handabandával keletkeznek és elavulnak. Egyetlen „irányzat” nem múlhat el, nem avulhat el, és ez: az öncélú szépség kultusza. Egyszerűen azért, mert nem öncélú. Mert a tiszta (spontán) szépségnek ka- tartikus (lélektisztító) hatása van, mint egy szép erkölcsi tettnek. „Változtasd meg élted!” - ezt sugalmazza Rilke Apolló-torzója, és ezt sugallja a mai ember lelkiállapota is, amely a sok rémség, gyilok, pusztító őrültség, céltalanság és értékvesztés után - vágyódik biztos partra, amelyben a nagy élet-halál fuldoklás közepette megkapaszkodhat. És ez: az erkölcsi és esztétikai szépség. Képes Géza kötete maradéktalanul sugallja ezt a nosztalgiát. Jánosy István
