Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 1. szám - Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága. Márk és Máté evangéliuma
VEÖREÖS IMRE: AZ ÚJSZÖVETSÉG SZÍNGAZDAGSÁGA 71 mert ún. beszédforrást, amely Jézus mondásainak, beszédeinek nagyobb gyűjteménye. Felhasznál e kettőn kívüli hagyományanyagot is, így Jézus gyermekségének történetét (1-2. fej.). Szerkesztésének határozott jellegzetességei vannak. Ezek főként vázolt szituációjából származnak. Máté a hangsúlyt Jézus tanítására helyezi. Ez jelentkezik mindjárt abban, hogy Jézus tetteinek és szavainak sorrendjét megfordítja: Márknál előbb jöttek Jézus csodái és azután az igehirdetése. Máté ellenben így foglalja össze Jézus munkáját: „tanított ... és gyógyított” (4,23). Ennek megfelelően következik az 5-7. fejezetben a Hegyi beszéd; a 8-9. fejezetben gyógyító csodák kerülnek sorra. Elsőbbsége Jézus tanításának van, akinek Istentől származó hatalmára a kísérő, elsősorban betegeket gyógyító csodatételek utalnak. A Hegyi beszédet és az utána felsorakoztatott csodákat így köti össze Máté: .Amikor befejezte Jézus ezeket a beszédeket, a sokaság álmél- kodott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók” (7,28-29). Más vonások is mutatják, hogy Máté számára Jézus szavai az előbbre valóak. Noha Máté evangéliuma jóval nagyobb terjedelmű, mint Márké, Máté mégis lerövidít Márktól átvett csodatörténeteket (Mk 5,1-20 - Mt 8,28-34; Mk 2,1-12 - Mt 9,1-8). Másutt a Márktól átvett történetbe beleszövi Jézus további mondásait (pl. Mk 2,23- 3,6 = Mt 12,1-14). Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy Máté evangéliumában Jézus elsősorban mint tanító jelenik meg, követői „tanítványok” (G. Bomkamm). Szavai nagy beszédekké, tulajdonképpen mondásgyűjteményekké vannak összeállítva: a Hegyi beszéd (5-7), a tanítványok kiküldése (10), példázatok (13), gyülekezeti rend (18), a farizeusi kegyesség ellen (23), az utolsó időkről (24-25). Korunk egyik neves újszövetségese a Hegyi beszéd komponálását és az evangéliumába való beépítését Máté legfontosabb hozzájárulásának nevezi (E. Schweizer). Jézus tanításában az evangélista adott helyzetének megfelelően a törvény kérdése jelentős szerepet játszik (a „törvény” az Ószövetség erkölcsi, rituális és kultikus törvényei, ahogyan az írástudók több mint 600 parancsolatban és tilalomban leírták). Máté magával hozta zsidó múltjából - gyülekezetével együtt - a törvényhez való ragaszkodást, de a jézusi értelmezés jegyében. A zsidókeresztény gyülekezet megtartja a szombatot (24,20), de a szeretet föléje növő parancsa felől magyarázza (12,1 -8. Máté a márki történethez hozzáfűzi az ószövetségi igét: „Irgalmasságot akarok, nem áldozatot”. Hós 6,6). A korabeli zsidó kegyességben a jótékonyság, az imádkozás és a böjtölés voltak azok a jó cselekedetek, amelyekkel az ember megmutathatja szere- tetét Isten iránt. Ezt a hármat sorra veszi a Hegyi beszéd, ám hangsúlyozza, hogy nem történhet emberek tetszésének keresésére (6,1-18). Jézus helyesli a zsidóktól megkívánt templomadó megfizetését tanítványai részéről Máté külön anyagában (17,24- 27). Nem helyteleníti szent helyek felkeresését áldozás céljából a zsidó hagyományoknak megfelelően, de csak a haragossal való megbékélés után (5,23-24). A zsidó írástudók szabályaira Jézus tanítványai is figyeljenek, de óvakodjanak a képmutató magatartástól (23,1-2). Mint a fentebbi példák mutatják, Máté gyülekezetének a zsinagógával való vitája a törvény értelmezése és cselekvése körül forog. Jézus kritikája a zsidó kegyességgel szemben nem a törvény ellen fordul, hanem a törvény igazi értelmezésével, a kegyesség helyes gyakorlásával kapcsolódik össze. Az írástudók és farizeusok elleni beszéd abban csendül ki, hogy a törvény előírásainak teljesítése mellett a lényegről, a gyengék jogáról, az embertársak iránti irgalmasságról és hűségről megfeledkeznek; „pedig ezeket kellene cselekedni, de azokat sem elhagyni” (23,23). De nem hiányzik innen a tanítványok feddő oktatása sem (23,8-12).
