Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 1. szám - Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága. Márk és Máté evangéliuma
VEÖREÖS IMRE A Az Újszövetség színgazdagsága Márk és Máté evangéliuma A Szentírás kutatása a protestáns egyházakban is meglehetősen elzárt terület volt a hívek elöl. Tudós teológusok és lelkészképző főiskolák foglalkoztak vele, de az eredmények és a problémák megrekedtek papi dolgozószobák falánál. Ma már egyre inkább jelentkezik az igény a zárt ajtók felnyitására. Folyóiratunkban az Újszövetség keletkezésének megvilágítása után (1985/2. szám) az újszövetségi iratok Krisztusról szóló tanúságának színgazdagságával, tartalmi változatosságával foglalkozunk sorozatosan az 1988/2. számtól kezdve. Mintegy másfél évtized telt el Pál apostol utolsó levele óta, amikor a közelebbről ismeretlen Márk megírja evangéliumát. Ezzel egy teljesen új jelenség lép színre az első századi kereszténység missziói és tanító munkájában. Az irat egyedülálló műfajt képvisel az ókori irodalomban, semmilyen párhuzama, előzménye nincs. Márk elsőnek állította össze a tudósítást Jézus életéről a róla szóló gyülekezeti hagyományból. De nem életrajzot ad, hanem művével csatlakozik az őskereszténység bizonyságtételéhez a megfeszített és feltámadt Jézus Krisztusról. A könyv a hangzó evangélium, a Krisztusról szóló örömhír szolgálatában áll. (Vö. Diakonia 1985/2. 74-75.) Krisztus után 70 körül valahol a hellenisztikus kereszténység területén (Szíria?) élő Márkot gyülekezetében körülveszi a Jézus földi életéről szövődő hagyomány, amely az elmúlt évtizedek folyamán formálódott és adatott tovább a palesztinai őskereszténységben. Ez a hagyomány eredetüeg kis egységekből állt, melyekből az idők folyamán részben témáik szerint kisebb-nagyobb gyűjtemények keletkeztek (csodatettek, példázatok stb.), részben egyes jézusi mondások, történetek különálló darabokként éltek. Lényegében valamennyit a megdicsőült Krisztus üzeneteként, a gyülekezet aktuális helyzetére, kérdéseire kapott válaszként ápolták, alakították. Legrészletesebben és leghangsúlyosabban a Jézus szenvedéséről szóló hagyomány darabjai ko- vácsolódtak egybe, mégpedig folyamatos elbeszélésként. Evangéliumának anyagát Márk készen kapja a szóbeli és az írott hagyományban. Ezt ő rendezi és egybekapcsolja. Megfigyelhetők tárgy szerinti csoportosítások (pl. vitabeszédek; 2,1-3,6; beszéd a végső időről: 13. fejezet stb.). A Jézus-hagyomány létezésével egyidőben hangzik Márk gyülekezetében - talán maga is a gyülekezet tanítói közé tartozik - az őskeresztény bizonyságtétel Jézus halálának és feltámadásának üdvjelentőségéről. A megfeszített és feltámadt Krisztusról hangzó tanúságtétellel (mai teológiai nyelven: a kérügmával) először az őskereszténység körében, majd Pál apostolnál találkoztunk (Diakonia 1988/2.69-70., 1989/1. 72-75.). Márk vitte végbe evangéliumában a keresztény hit és teológiai gondolkodás számára rendkívüli jelentőségű tettet, hogy a kérügmát, a Jézus haláláról és feltámadásáról szóló örömhírt összekapcsolta Jézus életének eseményeivel, a Názáreti történetével. Jézus földi élete ezzel beleépül a megfeszített és feltámadt Krisztusról