Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 1. szám - Buthy Ella–Túrmezei Erzsébet–Kovács Pál: Isten elhívott szolgálóleányai
A Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület Hivatalos ügyben lépett az irodába egy diakonisszatestvér, s amikor az iratokat átadta, a tisztviselő megkérdezte, minek a rövidítése a ,.Fébé”. „Nem rövidítés!” - felelte a testvér. .Annak a diakonisszának a neve, akit Pál apostol a Római levél 16. fejezetének 1. versében a római keresztények segítő szeretetébe ajánl.” A tisztviselő elővette a fiókból a Bibliáját, és kikereste az idézett verset. Amikor a jeruzsálemi gyülekezetben megválasztják az első hét diakónust, hogy az apostolok segítői legyenek a szeretetadományok szétosztásában, a szegények gondozásában, olvashatjuk mind a hétnek a nevét (Ap Csel 6). Diakónus, diakonissza görög nevek, szolgát, szolgálót jelentenek. De diakonisszát név szerint estik egyet említ Bibliánk, Fébét, tűdnek görög neve magyarul azt jelenti: Ragyogó. S amikor 1924. december 8-án Raffay Sándor püspök pártfogásával megalakult a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület, ezzel a névvel, az első név szerint ismert diakonissza nevével indult el. Első főnökasszonya, Pauer Irma, előzőleg missziói szolgálatot végzett Egyiptomban, ahonnét a világháború kitörésekor kellett hazatérnie. Itthon belmissziói munkát végzett, s még 1916-ban megvásárolt egy kedves klotüdligeti házat. Ez a Béthelnek nevezett ház lett a Fébé bölcsője. Gáncs Aladár evangélikus lelkész volt az Egyesület titkára. Családjával együtt Bé- thelbe költözött, és teljes szívvel, odaadással szolgálta a mustármagnyi diakonisszaközösséget. A testvérek szolgálata már kezdetben sokszínű volt. Végeztek gyakorlati munkát a ház körül, a kertben. Kötöttek, festegettek, egymáson gyakorolták az elsősegélynyújtást, betegápolást. S amikor ma is élő főnökasszonyunk, dr. Farkas Mária sebészorvos diakonissza lett, még egy kis műtőt is berendeztek számára. S látogatta, gondozta a falu betegeit. De végeztek már a testvérek missziói munkát is. Leánybibliaórákat vezettek, kézi- munkaórákon énekeket tanítottak, tanulmányozták az igét, s karácsony előtt gyerekek és szegények megajándékozására készültek. Karácsonyi ünnepélyeket rendeztek Béthelben, Irsán, Püisvörösvárott, Angyalföldön, a rákospalotai javítóintézetben, Újpesten a vak nők otthonában. Cserkészmunkát végeztek Óbudán. S amikor sikerült megvásárolni egy egész nyomda felszerelését, ez a nyomda is megkezdte működését 1925-ben Béthelben, majd 1928-ban Budapestre, a Damjanich utcába költözött. Érkeztek bőven a megrendelések. Megjelentek az első saját kiadványok: hitmélyítő havi folyóirat felnőtteknek, a „Fénysugár”, gyermekekének a „Kis Harang”, Útmutató a Biblia olvasásához, leszakítós fali naptár. 1938-tól önálló könyvkiadó vállalat jött létre. Béthel mellé KlotÜdligeten, (a mai Piliscsabán) más épületek sorakoztak: Emma- us, Süó, Sión, Gileád. 1928-ban megépült konferenciák tartására a fasátor, s nyaranta egymást érték a konferenciák. 1926-ban lelkészek, teológusok számára volt konferencia alkalom, 1927-ben volt az első leánykonferencia, evangélizáló konferencia felnőtteknek, konferencia asszonyoknak, férfiaknak, fiúknak, 1950-ben és 51-ben gyermekeknek. „Életek újulnak, bűnterhek lehullnak... szemek felragyognak, sebek begyógyulnak...” Az előadásokat meghívott lelkészek, nemegyszer püspökök és testvérek tartották. Az alkalmak úrvacsorával zárultak. 1929-ben sikerült megvenni a Hűvösvölgyi erdő szélén, Pesthidegkúton ,A már
