Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 1. szám - Buthy Ella–Túrmezei Erzsébet–Kovács Pál: Isten elhívott szolgálóleányai
BUTHY ELLA - TÚRMEZEI ERZSÉBET - KOVÁCS PÁL Isten elhívott szolgálóleányai A hazai evangélikus diakonisszamunka történetéről Új kezdet határkövénél tekintünk vissza a hazai diakonisszamunka történetére. Az államhatalom 1951-ben feloszlatta a diakonisszaanyaházakat. Az 1989. esztendő meghozta az újraindulás lehetőségét, s ezekben a hónapokban már folyik a diakonissza- és diakónusszolgálat szervezése korszerűsített módon. Életformaként, családi kötelék nélkül, együttlakó közösségben, vagy ettől mentesen, de hivatásként lehet vállalni e munkát. A jelenbe nyúló hátteret a három régi diakonisszaágazatról rajzolja meg írója. Szerk. A győri diakonisszaanyaház Isten nagy dolgokat kicsiny kezdetből szokott kialakítani. A győri evangélikus gyülekezet múltja is ezt igazolja. Isten ajándéka volt az intézményes diakónia. Könyörülő szeretete megszánta az árvákat, öregeket, betegeket, otthontalanokat, és munkásain keresztül segítséget nyújtott nekik. Hitünk szerint a Szentlélek munkájának eredménye volt, hogy Kar- say Sándor püspök, győri lelkész szívében megszületett a gondolat: Luther Márton születésének 400 éves jubileuma emlékére létesítsenek egy „Szegény és árva intézetet”. 1883. októberében közölte a gyülekezettel elgondolását. Terve a hívek áldozatával 1885. december 8-án lett valósággá. A gyülekezet átadta a jólelkű Martiny Júliától örökölt házát. Két öreg, négy árva lett első lakója. Egy tanító vezette a létesítményt, és egy gazdasszony végezte a háztartási munkákat. Á gondozottak száma növekedett. Pozsonyból diakonisszákat kértek. 1910-ben meg is érkezett két nővér. Huber Etelka volt az egyik. Rájuk is, mint Isten ajándékaira tekinthetünk. A Szeretetház, a második otthon is az volt. Bálint Mihály egyháztag 60.000 koronás ajándéka tette lehetővé felépítését. 1912. márciusában adta át rendeltetésének az épületet Gyurátz Ferenc püspök. 31 lakóval költöztek át az első hajlékból. Igazgatója a szív embere: Pálmai Lajos lelkész lett. (Túróczy Zoltán nevezte ennek). Vezető nővére pedig Huber Etelka. A diakonisszák egyre több szegény, árva és intemátusi növendék gondozását végezték. Ezenfelül 1914-1918-ig a Hadikórházban, majd a Vöröskeresztnél is segítettek. 1917-ben a reformáció 400 éves évfordulójára tovább fejlesztették az intemátust. 25 helyett 40-et vettek fel az 1917/18-as tanévre. Sajnos, a háború okozta nehézségek miatt megszűnt a gondozottak ellátása. A nővérek visszamentek Pozsonyba. 1925. szeptember 1-én újra megnyílt a Szeretetház. 5 árva, 1 öreg, 13 intemátusi növendék volt Mórocz Katalin nővérre bízva. Őt is a pozsonyi Anyaház küldte ki. A gyülekezet 1925. szeptember 27-én tartott közgyűlésen határozta el, hogy „Diakonisszaképző Intézetet” létesít. A Harangszóban közzétett felhívásra hatan jelentkez
