Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 1. szám - Nagy László: A szeretettől ösztönzött igazság. Beszélgetés Albert Gáborral
NAGY LÁSZLÓ: BESZÉLGETÉS ALBERT GÁBORRAL 39 Iákat akarunk tartani - ezek fontosságát nem tagadjuk, az egyházak dolgába azonban nem kívánunk beleszólni, s az ő feladataikat nem tudjuk (illetéktelenek is vagyunk arra) átvállalni. A művelődés, a kultúra területén akarjuk érvényesíteni azt a protestáns etikai szemléletet, melyről már előbb is szóltam. Kultúra és protestantizmus - ha már így egymás mellé került ez a két szó, a kul- túrprotestantizmusról is kell beszélnünk. Az egyházak érthetően és teljes joggal határolják el magukat a kultúrprotestantizmustól. Krisztus egyháza nem művelődési egyesület, tevékenysége nem merülhet ki a kultúra ápolásában. Kapcsolatuk legfeljebb annyiban eltéphetetlen, amennyiben a gyökereket tekintve a hit gyakorlása, a vallás is a kultúra része. Számunkra viszont fordított a helyzet: a hitből táplálkozó protestáns etika alapján és szellemében kívánjuk szolgálni a kultúrát, amely kultúra jelenünkben épp ezekről az etikai alapokról igyekszik elfelejtkezni. Az emberek tétován sodródnak, s vagy a korszerűtlennek tartott hitről mondanak le a kultúra javára, vagy az eleve etikaellenesnek hitt kultúrát tagadják meg a rosszul értelmezett hit szellemében. Holott a kettő nemhogy összeegyeztethető, hanem egy tőről is sarjad. A Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület legfontosabb célja, hogy iránytűt adjon tagjai kezébe, akik majd ennek segítségével, reméljük, önállóan is tudnak tájékozódni a kultúra, a művelődés minden területén. Tizenkét szakosztályunk úgyszólván a teljes művelődést pásztázza: az irodalom, a nyelvészet, a szociológia, a történelem, a jogtudomány, és a teológia mellett műszaki és orvostudományok, a környezetvédelem és pszichológia, a képzőművészet, a zene, a néprajz és pedagógia területén kíséreljük meg felmérni hagyományainkat, és azt, hogy a jelenben a protestáns emberre milyen feladatok várnak. Mit lehet a jelenből elfogadnia, értéknek tekintenie, és mit múló divatnak, esetleg káros tendenciának. Közművelődési egyesületünk protestáns, és ennek jelentése kettős: egyrészt a protestáns kultúra múltbeli és jelen eredményeit ápoljuk, s igyekszünk belekapcsolni a magyar kultúra vérkeringésébe, másrészt protestáns közönségünket akarjuk megismertetni az egyetemes magyar és európai (sőt még azon is túlmutató) művelődés áramlataival. Továbbmenően arra is lehetőséget és fórumot teremtünk, hogy tagjaink a maguk módján és erejükhöz mérten a kultúra alakításában tevékenyen részt vehessenek. Ez a munka egyelőre szakosztályokban folyik, előadások, beszélgetések, viták formájában. Amennyiben sikerül anyagi és szellemi feltételeit megteremtenünk, célunk a százegy éve indult és 1944 óta szünetelő Protestáns Szemle újraindítása. A folyóirat körül ugyanis olyan műhely alakulhatna ki, amely egy csapásra megsokszorozná egyesületi munkánk hatékonyságát. Ehhez azonban sok más mellett pénz kell, és nem is kevés. 1989-ben ezért tettünk közzé - nem nagy eredménnyel - felhívást a Protestáns Közművelődési Alapítvány létesítésére. Mihelyt a lapalapításhoz szükséges összeg rendelkezésünkre áll, bejegyeztetjük az Alapítványt és megkezdjük a folyóirat szervezését. N.L. A Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület is nagy gondot fordít arra, hogy az egyetemes magyarság kérdései élők legyenek Úgy is, mint az egyesület titkárától, de úgy is mint az Emelt fővel című szociográfia nemzetiségi kérdéseket, a kitelepítések embertelen voltát, az új otthon keresését bemutató szerzőjétől kérdezem: mit lehet és kell is tenniük az egyházaknak a mai viszonyok között a nemzetiségi kérdésben? A.G. Említett szociográfiámban ezt írtam erről: „..az üldöztetés éveiben, legyen szó akár a felvidéki magyarságról, akár a bukovinai székelyekről, az egyházak rendkívül pozitív szerepet játszottak A nép sorsát vállaló és abban teljes mértékig oszto
