Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990

1990 / 1. szám - Nagy László: A szeretettől ösztönzött igazság. Beszélgetés Albert Gáborral

NAGY LÁSZLÓ: BESZÉLGETÉS ALBERT GÁBORRAL 39 Iákat akarunk tartani - ezek fontosságát nem tagadjuk, az egyházak dolgába azon­ban nem kívánunk beleszólni, s az ő feladataikat nem tudjuk (illetéktelenek is va­gyunk arra) átvállalni. A művelődés, a kultúra területén akarjuk érvényesíteni azt a protestáns etikai szemléletet, melyről már előbb is szóltam. Kultúra és protestantizmus - ha már így egymás mellé került ez a két szó, a kul- túrprotestantizmusról is kell beszélnünk. Az egyházak érthetően és teljes joggal ha­tárolják el magukat a kultúrprotestantizmustól. Krisztus egyháza nem művelődési egyesület, tevékenysége nem merülhet ki a kultúra ápolásában. Kapcsolatuk legfel­jebb annyiban eltéphetetlen, amennyiben a gyökereket tekintve a hit gyakorlása, a vallás is a kultúra része. Számunkra viszont fordított a helyzet: a hitből táplálkozó protestáns etika alapján és szellemében kívánjuk szolgálni a kultúrát, amely kultúra jelenünkben épp ezekről az etikai alapokról igyekszik elfelejtkezni. Az emberek té­tován sodródnak, s vagy a korszerűtlennek tartott hitről mondanak le a kultúra ja­vára, vagy az eleve etikaellenesnek hitt kultúrát tagadják meg a rosszul értelmezett hit szellemében. Holott a kettő nemhogy összeegyeztethető, hanem egy tőről is sar­jad. A Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület legfontosabb célja, hogy irány­tűt adjon tagjai kezébe, akik majd ennek segítségével, reméljük, önállóan is tudnak tájékozódni a kultúra, a művelődés minden területén. Tizenkét szakosztályunk úgy­szólván a teljes művelődést pásztázza: az irodalom, a nyelvészet, a szociológia, a tör­ténelem, a jogtudomány, és a teológia mellett műszaki és orvostudományok, a kör­nyezetvédelem és pszichológia, a képzőművészet, a zene, a néprajz és pedagógia te­rületén kíséreljük meg felmérni hagyományainkat, és azt, hogy a jelenben a protes­táns emberre milyen feladatok várnak. Mit lehet a jelenből elfogadnia, értéknek te­kintenie, és mit múló divatnak, esetleg káros tendenciának. Közművelődési egyesületünk protestáns, és ennek jelentése kettős: egyrészt a pro­testáns kultúra múltbeli és jelen eredményeit ápoljuk, s igyekszünk belekapcsolni a magyar kultúra vérkeringésébe, másrészt protestáns közönségünket akarjuk megis­mertetni az egyetemes magyar és európai (sőt még azon is túlmutató) művelődés áramlataival. Továbbmenően arra is lehetőséget és fórumot teremtünk, hogy tagja­ink a maguk módján és erejükhöz mérten a kultúra alakításában tevékenyen részt vehessenek. Ez a munka egyelőre szakosztályokban folyik, előadások, beszélgetések, viták formájában. Amennyiben sikerül anyagi és szellemi feltételeit megteremte­nünk, célunk a százegy éve indult és 1944 óta szünetelő Protestáns Szemle újraindí­tása. A folyóirat körül ugyanis olyan műhely alakulhatna ki, amely egy csapásra meg­sokszorozná egyesületi munkánk hatékonyságát. Ehhez azonban sok más mellett pénz kell, és nem is kevés. 1989-ben ezért tettünk közzé - nem nagy eredménnyel - felhívást a Protestáns Közművelődési Alapítvány létesítésére. Mihelyt a lapala­pításhoz szükséges összeg rendelkezésünkre áll, bejegyeztetjük az Alapítványt és megkezdjük a folyóirat szervezését. N.L. A Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület is nagy gondot fordít arra, hogy az egyetemes magyarság kérdései élők legyenek Úgy is, mint az egyesület tit­kárától, de úgy is mint az Emelt fővel című szociográfia nemzetiségi kérdéseket, a ki­telepítések embertelen voltát, az új otthon keresését bemutató szerzőjétől kérdezem: mit lehet és kell is tenniük az egyházaknak a mai viszonyok között a nemzetiségi kér­désben? A.G. Említett szociográfiámban ezt írtam erről: „..az üldöztetés éveiben, legyen szó akár a felvidéki magyarságról, akár a bukovinai székelyekről, az egyházak rend­kívül pozitív szerepet játszottak A nép sorsát vállaló és abban teljes mértékig oszto­

Next

/
Thumbnails
Contents