Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 1. szám - Madocsai Miklós: Isten nem vizitre hív
MADOCSAI MIKLÓS Isten nem vizitre hív Meditáció Kérlek titeket, hogy járjatok ahhoz az elhfvatáshoz méltóan, amellyel elhivattatok, teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútüréssel, elszenvedvén egymást szeretetben. (Ef 4,1-2.) Aki Isten nevében szól, annak Isten hívását kell megszólaltatnia, azt az egyszerű tényt, hogy Isten magához hívja az embert. Isten nem raportra hív, hogy fejünkre olvassa azt, amit rosszul tettünk. Hívására nem kell megremegnünk, mint amikor a főnök hívat, és az ember nem is sejti, hogy mit akar, csak tudja, ki van szolgáltatva szeszélyeinek. Mit érne egy üyen isteni kihallgatás? Isten nem vizitre hív, amelyen az embernek ünneplő ruhában és ünnepi lélekkel ü- lik megjelenni s ahol merev udvariassággal, feszélyezetten és hiábavalóan telik az idő. Mit segítene rajtunk egy ilyen rituális együttlét? Isten nem értekezletre hív, ahol kiértékelik életünket, pontosan kimutatva, mit s hogyan kell majd tenni a jövőben. Ugyan mennyivel vinné előbbre az életünket egy ilyen értekezlet? Hiszen nemcsak tudni kell, mi a teendő, de erő is kellene hozzá! Isten nem ajándékosztásra hív, hogy életünk egy-két hiányát pótolja. Kevés lenne ez, ha lelkünk mélye továbbra is rendezetlen marad. Isten önmagához hív. Mert az embernek nem valamire, hanem valakire, Istenre van szüksége. Csak Isten tudja megelégíteni lelkünket. Azért hív, hogy önmagával ajándékozzon meg. Hívásának nincs semmi előfeltétele. Nemcsak egyeseknek, kivételezetteknek szól. Jézus így mondta: Jöjjetek énhozzám mindnyájan... Hívja azokat, akik semmit sem tudnak róla, vagy nem is törődnek vele. Akik a maguk elképzelése szerint járják útjukat. Hívja azokat, akiknek jól megy, és azokat is, akik megfáradtak és megkeseredtek, akiknek nem sikerült az élet. Hívja a kísértések között vergődőket és akik hitükben megerőtlenedtek. Istennek ezt a hívását vissza lehet utasítani. Egyszerűen úgy, hogy az ember tudomást sem vesz róla, elengedi a füle mellett. Vagy megindokolja magatartását azzal, hogy nincs időm, nem érek rá, majd később... A visszautasított hívással azonban csak az ember lesz szegényebb. De a hívást el is lehet fogadni, olyan egyszerűen, ahogy az egyik énekünk mondja: Amint vagyok, sok bűn alatt, de mert hallom hívó szavad, Bárány Jézus jövök! Mondjunk hát igent Jézus hívására. Csak ez mentheti meg életünket. Ennek a hívásnak nincs előfeltétele, de van következménye, s ez a megújult élet. Isten hívása arra kötelez, hogy ne úgy éljünk, mint a többiek: ne ennek a világnak nor
