Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 1. szám - Reményik Sándor: Az én lelkipásztorom (vers)
REMÉNYIK SÁNDOR Az én lelkipásztorom „És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatszék. ” I. Kir. 19,12 Járosi Andornak Láttam az Igét sas-szárnyon repülni, Elzúgni izzó Illés-szekeren, - Dóm-lelkek pillér-berkeit bejártam, Testté az Ige mégse lett nekem. Gyönyörködni jártam a templomokba, Mint a hangversenyekre, tárlatokra, A lelkem minden szent beszéd után Csak muzsikával, képpel lett tele. A nagy poézis fergeteg-szele Az építő szó boltíve alól Süvöltve tört ki, s úgy markolt belém. Csak ezt lestem, csak erre vártam én. Égett a szívem pogány csipkebokra, Szent szél szította szándéktalanul, - A láng szomjazta a forgószelet, S a túzből született egy költemény A „Christi imitatio” helyett. Jöttek ragyogó s zordon vértezetben, Jöttek óriás prédikátorok, És ostoroztak, és égbe ragadtak, - Csak ezt a szócskát: „én bűnös vagyok”, Nem bírták velem úgy értetni meg, Ahogy Te tetted, én „kicsi papom , Általad lett a templom menedékem, És vigasztalásom, és otthonom. És Te tetted, hogy megértettem én, Hogy mégis több az Evangélium, Több, mint a leggyönyörűbb költemény. És Te tetted, hogy fordulok magamba, S a szent vacsora után legalább Jobban vigyázok tettemre, szavamra. Te tetted, ha türelmesebb vagyok, Tudván: nagy dolog a kicsi dolog. Ledobhatatlan keresztem alatt - Ezt is Te tetted - már meghajolok. Te tetted ezt, - a bús nevelő-évek, Szakadások, törések, temetések Csupán a segítségedre siettek. És látod, látod: ezt ismét Te tetted, Hogy bennem lassan életté remegnek A szók: „Kegyelem és békesség nektek.” Járosi Andor és Reményük Sándor a Hójá-ban Kolozsvár, 1931. december 6.
