Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 1. szám - Benczúr László: A "váltóőr". Járosi Andor, Reményik Sándor lelkipásztora
BENCZÚR LÁSZLÓ: A „VÁLTÓŐR’ 19 Gyulát - akikre teljes bizalommal hagyatkozott élete depressziós szakaszaiban. Ezek a „testvérek” különböző módon mind lelkipásztorai is voltak. Mégis, hogy mi a lelkipásztorkodás teljessége, azt Járosi Andorhoz, „kicsi papjához” írt verse tárja fel. Általa lett a templom menedéke. Ő érttette meg vele, hogy az evangélium nagyobb a leggyönyörűbb költeménynél is, és azt is, hogy mi e három szócska tartalma: „én bűnös vagyok”, és főleg azt, hogy milyen nagy dolog amikor „életté remeg” számunkra az apostoli köszöntés ősi mondata: „kegyelem és békesség nektek”. Van egy másik Járosi Andornak ajánlott verse. Címe különös: Ó, váltóőr. Nem szerepel összes versei 1943-ban kiadott két kötetében. „Az Erdélyi Helikon költői” c. 1973-ban Bukarestben, a Kritérion kiadó által megjelentetett gyűjteményben olvasható. Váltóőr - ezzel a metaforával érzékelteti, hogy a lelkipásztori szolgálat nemcsak ,.szelíd szó”, hanem beavatkozás is lehet életünkbe. Váltó átállításra - különösen olyan bonyolult esetben, mint aminő Reményiké volt - csak lélektanüag felkészült, sokoldalúan művelt barát vállalkozhat. Ilyen volt Járosi Andor. , Az én édesapám kicsi, kövér ember. Sok könyve van. Szereti a könyveket” - írta róla iskolai dolgozatában kisleánya, Margitka, akkor még Buba. Le is rajzolta a maga módján füzetébe. „Mindent ismerni akart és olvasott. Mindig könyv volt a kezében. Mint vándor kezében a bot. Ő látta először az újonnan érkező könyveket. Sőt a legtöbbjét ő is olvasta legelőször” - írja „Költők papja” c. megemlékezésében Kovács László az Erdélyi Helikon egykori szerkesztője. Szenvedélyesen érdekelte a szépirodalom, a zene és a színház. Jól ismerte Freud, Jung és az ifjúkor lélektanával foglalkozó Spranger írásait. Külföldi tanulmányútján, Marburgban, 1921-22-ben belemerült a nagy Luther-kutató, Holl műveinek tanulmányozásába. Elsőként adott hírt kolozsvári professzorainak Barth és Bultmann új korszakot nyitó munkásságáról. Közben arra is jutott ideje, hogy átrágja magát Hegelen és Marxon. Marx ismerete nélkül nem lehet túljutni rajta, de korunk társadalmi kérdéseit sem értjük figyelmen kívül hagyásával - mondta nekünk, tanítványainak. - „Bár alapjában véve szenvedélyes ember volt [...], életének legszebb győzelme mégis abban állott, hogy mindig megvívta a maga benső harcát önmagával és evangéliumi magasságra jutott az emberekkel és ügyekkel való kapcsolatában. [...] Mindenütt megjelenő beszélgető volt, aki a maga szerény és izgató módján adta meg a szellemi indítást. Eleven újság, jól értesült tudósító...” így emlékezik rá Makkai Sándor a Lelkipásztor 1949-es Já- rosi-emlékszámában. Az Ó, váltóőr c. versét 1936. február 14-én írta s ajánlotta neki Reményik Sándor. Úgy tűnik, kettőjük között folyó szenvedélyes vita késztette megírására. Hogy miről vitáztak, homály fedi. Talán majd egyszer kiderül az Imre Mária által oly hűséges szeretettel gondozott hagyatékból, Járosi Andoméhoz írt leveleiből. Reményik mindig tiltakozott az ellen, hogy magánéletéből értsék a költőt. Érdemes megemlíteni, hogy még február 14-én Koren Emilnek és nekem mutatta meg először Járosi Andor a verset. Közlését megakadályozta. Akkor éppen féléves tanulmányúton tartózkodtunk Kolozsvárt. Naplómba ezt írtam: „A nagytiszteletű úr egy új Reményik-verset mutatott meg nekünk. ’A váltóőr’. Hozzá címezte. Egy levél kíséretében kapta. Reményik ugyanis valami cikket akart megjelentetni. Nagytiszteletű úr lebeszélte róla. Reményik igen fáradt. Következő héten fogjuk meglátogatni.” Az „O, váltóőr” - bár nem olyan veretes mű, mint az öt évvel előbb Járosi Andornak ajánlott költemény - közelebb visz lelkipásztori szolgálatának megértéséhez. Szenvedélyesen kérdi: „Te váltóőr, kedves váltóőröm, / Bizonnyal jól cselekedtél, / Amikor szelíden megintettél engemet...” Helyes irányba „átzökkenteni” - ez is hozzátartozik a lelkipásztori szolgálathoz.
