Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 1. szám - Benczúr László: A "váltóőr". Járosi Andor, Reményik Sándor lelkipásztora
BENCZÚR LÁSZLÓ A „váltóőr” Járosi Andor, Reményik Sándor lelkipásztora Járosi Andor kolozsvári evangélikus lelkész neve, aki Reményik Sándor előbb közölt életrajzát írta, a harmincas-negyvenes években az erdélyi magyar kisebbség legjobbjai között fénylett. Idehaza is többünknek élménye lehetett a vele való megismerkedés. Két magyar teológiai hallgató kolozsvári ösztöndíjas félévében különösen közel került hozzá. Egyikük világítja meg azt a mély barátságot, mely Reményik Sándor életében Istenre mutató, válságos pillanataiban támaszt jelentő segítség lehetett. Szerk Jeltelen sírban nyugszik Magnitogorszkban, a hadifoglyok temetőjében. Mindössze 47 éves volt Járosi Andor kolozsvári evangélikus esperes, teológiai magántanár, amikor tífusztól gyötörten 1944. december 26-án, karácsony másodünnepén Megváltója kezébe tehette le megfáradt életét. Sírján nem áll kereszt. Mégis - már életében - ércnél maradandóbb emléket emelt számára Reményik Sándor 1931-ben „Az én lelkipásztorom” c., neki ajánlott versében. Akkor még 34 éves volt. Revelációszerű vers. Nehéz lenne eldönteni, melyikük arcvonása bontakozik ki belőle életesebben - a költőé vagy a lelkipásztoré? Az énekes és akiről énekel szorosan öleli át egymást. Nem szükségszerű, hogy a lelkipásztori szolgálat nyomán bensőséges baráti kapcsolat alakuljon ki mindig két ember között. Járosi és Reményik nagyon hamar váltak barátokká. Barátságukhoz talán csak Reményiknek Áprüy Lajoshoz fűződő kapcsolata hasonlítható. Aprüy azonban elsősorban költőbarát volt. Járosi Andor a barátság keretei között is megmaradt Reményik „kicsi papjának”, drága testvérének abban a mély értelemben, ahogyan a „testvér” szót Reményik költeményeiben, leveleiben használni szokta. „Tábori lelkésznek” is nevezte egyidőben, talán az általa szerkesztett „Pásztortűz” írói táborában betöltött szerepe miatt. Reményik mellett, sajátos módon, ugyanezt a testvéri szolgálatot töltötte be néhány rendkívüli asszony is. Sógornője: Judikné, Imre Ilona, a sejtelmes „Csak így” ciklus verseinek ihlető je. A mélyen katolikus és rá anyai figyelemmel tekintő Árkosy Lajosné, akinek az „Emmaus felé” és az .Akácsor őszutóján” c. verseit ajánlotta. A leheletfinom akvarelljeivel őt megajándékozó festőművésznő: Szőtsné, Szilágyi Piroska, akinek felhőként eltűnt emlékét a „Szilveszter éjszaka” és a „Szerenád oda- túlra” Piroska-versei őrzik. Járosiné, Brandt Laura bibliás puritanizmusával, együttérzésre képes szelídségével vett részt terhei hordozásában. Neki ajánlotta többek között a ,3ibliaóra” c. versét, őróla szól a „Levél a györgyfalvi leány-konferenciáról” c. költeménye. Ide kell sorolni a kolozsvári református kórház Amálka nővéreit, sőt azokat a kitűnő orvosokat is - Filep Gyulát, Schilling Árpádot, Imre Józsefet, Nyírő
