Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 2. szám - Kulturális figyelő
88 KULTURÁLIS FIGYELŐ zedekig nem jelenhetett meg? Aligha, hiszen a boltokat elárasztják az eddig szintén „olvashatatlan” könyvek. Itt többről van szó! Tamási Áron 1938-ban, az utolsó békeévben - egy első osztályú vasúti szabadjegy tulajdonosaként - vetette papírra székelyudvarhelyi és farkaslaki látogatásának tapasztalatait és az utazás kapcsán feltorlódó gondolatait. Egy évvel korábban, a Vásárhelyi Találkozó elnöki beszédeiben már megfogalmazta: „mostoha idő jár reánk ebben az országban”, és megoldásként nem csupán azt ajánlotta, hogy a romániai magyar kisebbség „egyetemlegesen s világnézeti különbség nélkül védekezzen”, hanem reálpolitikusként „a román néppel való testvéri megbékélés szükségességét... az egybegyűltek ennek megteremtésére irányuló őszinte készségét és tiszta szándékát” is hangsúlyozta. A Szülőföldem pedig e gondolatok „irodalmi” megjelenítése, és mondanivalója nem hogy aktualitásából nem veszített, hanem talán időszerűbb, mint valaha. A Tamási-próza e kiemelkedő alkotása, amely az író monográfusai szerint Tamási erkölcsi tartásának és közéleti szereplésének megértéséhez többet nyújt, mint bármely más műve, útleírás és naplószerű elbeszélés, szociográfia és költői képzelet egyesítése. Az utazás részleteinek fölelevenítésén túl - hogyan foglalta el helyét egyedüli magyarként az első osztályú vagonban - visszaemlékezéseket olvashatunk hajdani kalandjairól és a Jégtörő Mátyás vagy a Dölyfös gazda döbbenetes, naturális élményéről. A könyv lapjain megelevenedik a „tündéri szülőföld” is: „mindenütt emlék-bokrokkal van teli a hely, valóságos bozót; s a házakat is hirtelen kizöldült folyondárok gyanánt özönli el az emlékezés”. Irodalmi remeklésben örökíti meg találkozását édesanyjával, aki „kicsi asszony: olyan gyöngéd, hogy törhetetlen”, és apja sírjánál buggyan ki belőle a vágy, hogy ő is a farkaslaki temetőben pihenhessen. Végiglátogatja a testvéreket: szállása a pajkos szemű Ágnesnél és a „szilaj sógornál” van, elmegy Annához, gyermekkori zsarnokához, és a megfontolt Gáspárhoz, a szelíd Erzsihez, akinek ura, Ferenc sógor vállalkozói kedvével tűnik ki a faluban. A farkaslaki napok olyan gyorsan futnak, mint a falut átszelő Nyikó egy-egy nagyobb esőzés után... Tamási pályájának jelentős állomása ez a könyv, összegezés, búcsú, felkészülés a jövőre. Szegényebbek volnánk nélküle. 1986-ban az Európai Magyar Protestáns Szabadegyetem nem véletlenül vállalkozott már kiadására - sajnos csupán néhány példány juthatott belőle Magyarországra -, de most Z. Szalai Sándor gondozásában, utószavával és sok-sok képpel a Szépirodalmi Könyvkiadó törlesztette régi adósságunkat. Ugrin Aranka Gyermekrajzok üzenete Vajon a születés előtti, embrionális lét lenne az elvesztett paradicsom? Az óvó anyaölben a szeretet teljessége, minden dolgok egysége honol? Vajon a világba érkezett, növekvő gyermek, amikor kérdez, ismerkedik, rajzaiban ábrázol, azt a rendet keresi-e, melyet a tudattalan élmények hatására már rég magában hordoz? Az egyéni és a kollektív tudattalan teóriáit ismerjük, s van fogalmunk arról az átláthatat- lanul dús belső világról, mely olykor elővillan az álmainkban, félelmeinkben, örömeinkben, elszólásainkban, és anélkül irányítja tetteinket, hogy egyáltalán fölismernénk. (Hányszor döbbenünk rá, hogy az embereket döntéseikben nem a ráció, a józan ész vezeti, s töprengünk, mégis mi lappang mögöttük?) Molnár V József A nap arca c. művében (mely a gödöllői Weöres Sándor Pedagógiai Egyesület „Örökség Népfőiskolájának” Örökség Könyvek sorozatában 1990-ben jelent meg) két roppant érdekes jelenségre irányítja figyelmünket: arra a hasonlatosságra, mely a kisgyermek és a természetben élő ember művészi alkotásait formai téren rokonítja; és arra - a gyermek korát és ismereteit messze meghaladó - bölcsességre, amely képessé teszi a csupán lelke mélyén hordozott sejtések jelképi kifejezésére. E formanyelv alapja a vonal, a kör, és a kereszt. (Az ősmagyarok rovásírása is e jeleken alapult.) Ezek mögött sugárzik a nap, a legrégibb vallások mitikus alakjainak szülője és a ké-
