Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 2. szám - Kulturális figyelő
KULTURÁLIS FIGYELŐ 87 bezárkózás gondolatával szemben a különféle irodalmakat egységben látó szemléletet alapozta meg. Fried István - tematikailag imponálóan sokoldalú - könyvében a „jórészt egy- sorsú, párhuzamosan haladó, a szüntelen kapcsolatokkal egymást tápláló és egymás ellen feszülő, a gyűlölet és a szeretet hullámaitól olykor ellepett nemzeti irodalmak együttesére” figyel. Ennek a komparatisztikai szemléletnek a kapcsolatok, az eltérések, a hasonlóságok keresése a jellemzője. A hasonló körülmények között alakuló irodalmakban a fejlődésvonalak fölfedezése, a megkülönböztető sajátosságok összegzése a cél. A kötet első ciklusában (Összehasonlítás: tévelygés és útkeresés) olyan elméleti problémákat vizsgál a szerző, mint a filozófiai fogantatású egyes-általános és a nemzeti irodalom - világirodalom párhuzamossága. Mi a kétnyelvűség és milyen típusai vannak? Mi az ütemeltolódás és a művelődési kapcsolatok korszakolásának milyen teoretikus kérdései lehetnek? Egyetemi előadásaiban, melyek most jelennek meg először, ezekre a tudományos problémákra próbált Fried Istán válaszolni. A második, mennyiségileg is leggazdagabb részben nagy magyar alkotók helyét jelöli ki Fried professzor a kelet-közép-európai régióban. A Csokonai-kép például csak úgy lehet igaz, ha az eredeti közeget, a cseh, szlovák, lengyel vagy a román kortársak műveit is megvizsgáljuk. Mivel a részletesebb ismertetésre nincs terünk, csupán ízelítőként emelünk ki néhány párhuzamot. Vörösmarty és Mickiewicz verses epikája (A két szomszédvár, Pan Tade- usz) a magyar és a lengyel irodalom azonos törekvéseit hivatott szemléltetni. A szerző másik tanulmánya Adynak a szomszéd népek régebbi költőnemzedékére tett hatását vizsgálja. Móricz és a 20. századi kelet-közép-európai próza néhány kérdését is világosabban láthatjuk ezután. (Igaz, Móricznak korántsem volt olyan kisugárzása, mint Adynak.) A többi írásban Kazinczy, Vitkovics Mihály, Madách, Bartók, Babits és József Attila vonzásairól és választásairól olvashatunk. Ám a nem magyar íróknál is látványos összefüggéseket képes Fried István fölmutatni. Jo- van Jovanovic Zmaj tevékenysége nemcsak a világirodalom szerbre adaptálása miatt érdemel figyelmet, hanem szerkesztői munkájának a magyar (hírlap) irodalommal való genetikus kapcsolata okán is. De azt is megtudhatjuk, milyen helyzetben alkotott egy szerb költő a múlt század Magyarországán. Ivó Andric regénye, a Híd a Drinán azt a mesét hasznosítja, amely a boszniai, az újgörög, a bolgár, a román és a magyar népköltészetben egyaránt megvan. Hiánypótló a Krleza-életművet komparatisztikai szemszögből tárgyaló írás. (A horvát író egyúttal a Monarchia alkotója is, s ily módon cseh, magyar és osztrák művészek szellemi társa.) A magyar olvasónak tanulságos lehet a „csehek Vörösmartyjáról” (K. H. Mácha) és a szlovén PreSerenről rajzolt portré. - A kötet utolsó fejezetében az összehasonlító irodalomtudományjövőbeli feladatait vázolja Fried István. Ha arra gondolunk, hogy a tömegtájékoztatás, az oktatás, a könyv- és folyóiratkiadás a mai napig nem fordít kellő figyelmet a térség kultúrájára, s a híradás éppen arról hézagos és esetleges, ami - nemcsak földrajzilag - legközelebb áll hozzánk, akkor - a tudományos érdemen túl - a kötetnek különös jelentősége van. Arra is tanít, hogy a magyarságban és nemzetben gondolkodás természetesen kapcsolható egybe az Európában illetve Kelet-Közép- Európában való gondolkodással. Olasz Sándor Tamási Áron: Szülőföldem Az elfeledett, vagy inkább az elfeledtetett könyvek reneszánszát éljük, és szinte már közhellyé koptatták a szállóigét: A könyveknek megvan a maguk sorsa. Tamási Áron Szülőföldem című kötetét kézbe véve azonban érdemes Terentianus Maurus mondását teljes egészében is felidéznünk, hiszen eredetileg „a könyvecskék sorsát” az olvasói fogadtatástól tette függővé a latin szerző: Pro captu lectoris habeant sua fata libelli. Ez a fél évszázad után ismét megjelentethető könyv pedig méltán szenzációja volt 1990 Ünnepi Könyvhetének: 40000 példányt szinte napok alatt szétkapkodtak az olvasók. Vajon csak annak a politikai pikantériának köszönhető a Tamási-kötet sikere, hogy évti
