Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 2. szám - Kulturális figyelő
82 KULTURÁLIS FIGYELŐ getését Mozarttal az örökkévalóságban. Egy alkalommal ugyanis a neves katolikus teológushoz, Rahnerhez írt levelében a liberális teológia „egyházatyjával”, Schleiermacherrel foglalkozott. „Az örökkévalóságban szeretnék néhány száz évet elbeszélgetni vele - írta -, természetesen csak miután néhány ezer évet már Mozarttal beszélgettem, feltéve, hogy a mennybe kerülök.” Ugyan miről beszélgethetnek? Benczúr László Zsebbe való útravaló Az európai kultúrtörténetben még a közelmúltban is ádáz küzdelem folyt a teológia és a filozófia között az alaptudomány primátusáért. S most újabb szolgálólány emancipációjának vagyunk tanúi a pszichológia személyében. A tét ugyanis ma már nem annyira a lét és nemlét nagy kérdésének megválaszolása, sokkal inkább a vesztett Édenbe való visszakerülés. A teológiának ehhez mindig volt és van szava, de a demokratikus hangulatú, individuálisabb és bizalmatlanabb századvégen egyre többen szeretnék a saját boldogulásuk útját tudatosítani és könnyebb léptekkel haladni rajta. Az út, az igazság és az élet: Jézus személyében adott a tudásunk kulcsa, de hol rossz zárat feszegetünk vele, hol meg zsebre vágjuk és megfeledkezünk róla. A külső technikai megoldások egyre nagyobb veszélyhelyzeteket teremtettek, így kezd az ember mind beljebb találkát adni léleknek és szellemnek, és fordítja arcát nyugatról keletre, ahol a Nap kúszik fel az égre. Igen, úgy tűnik, az arrafelé virágzó kultúrák már túl vannak a dominus-ancilla, úr és szolgálóleány fölösleges energiákat emésztő vitáin és féltőn vigyázzák teremtettségük rendjét. Mielőtt nagy szellemi-lelki kalandra keleti nagybácsikánkhoz zarándokolnánk, érdemes elolvasni, olvasgatni Popper Péter pszichológus saját élményekből is táplálkozó zsebkönyvét, Az önmagába térő ösvényt. Fontos cölöpöket ver le a jógik, guruk, keleti bölcselők ashramja- iba vezető ingoványos úton. E különös világkép elemei példás rendben, táblázatokban és pontokba szedetten sorakoznak a lapokon az emberről, a létezés alapformáiról, a tudatállapotokról, a karma törvényéről, a Trimurti típustanról vagy a jóga képzésrendszeréről. Az ösvényjárás azonban nem ilyen tankönyvfzű. Lépten-nyomon belebotlunk a szerző abszurd paraboláiba, a zen buddhista meditációs paradoxonok mintájára készült kaonokba, amelyekhez természetesen legalább három egymásnak teljesen ellentmondó magyarázat is tartozik. A magyarázatról pedig már abszolút európai módon jut eszébe az írónak egy anekdota vagy egy otthonos töprengés viselt dolgainkról, az andaxinizmusról, sátánügyekről vagy Dante pszichoterápiájáról. Szóval ezt az ösvényt Popper Péter nem akarja kikövezni, sőt bo- hókás jókedvében meg-megrúg egy lába elé került kavicsot, hogy kedvünk legyen vele együtt botladozni, meg-megállni saját asszociációinkkal, s tovább meditálni. E játékos magatartás mögött a keletről ható titkok előtt megálló alázat, sőt a zavarba jövő ember önkritikus kényszermosolya is ott van. Vonzó ez a kultúra. Nemcsak a földi távolságok zsugorodása okán, hanem ez a kifinomult szellemiség elővételezi az európaiság reményét, hogy nagy megosztottságunk, a relatív értékek útvesztőiben történő támolygásaink, az itteni „káli juga” után idővel beáll a nagy Rend. Fogalmat alkothatunk, képet rajzolhatunk, paradoxonokat mutathatunk fel saját törvényeinkről, jellemzőinkről. Bámulatra méltó, ahogy túl jón és rosszon elfogadják az életet és a halált, ahogy felelősséggel teszik helyére a földi valóságokat, a pénzt, a hatalmat, a sze- xust. ók nem bűnöznek, hanem tévednek, és a mindent eligazító rend értelmében számolnak a következményekkel és gyógyítják a tévelygőt. S iskolázottjaik szellemi-lelki biztonsággal közlekednek transzcendens utakon. De legyünk óvatosak! Ahogy a zsidó-keresztény világkép lélek- és tudatállapotait, történéseit rögzítő Biblia szövegét betűhíven másolni akarók nagy tévedések áldozataivá válhatnak, óva int a lélekbúvár attól, hogy tisztázatlan erkölcsi kérdéseink, lelki konfliktusaink gyógymódjait véljük megtalálni az indiai jógában. „Régi szabály - írja - hogy az embernek három lépést kell előremennie erkölcsi fejlődésében, míg egyet léphet szellemi síkon.” Vagyis előbb iskolaérettnek kell nyilváníttatnunk. Keresztény aspektusból ez szeretőképességet jelent. Amikor Popper Péter az erkölcs mibenlétét járja körül, nem kevesebbet állít,
