Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 2. szám - Kulturális figyelő
80 KULTURÁLIS FIGYELŐ lett Bora Katalin képe ott függött házunkban a legfőbb helyen. Régi képek voltak, a barokk korban születhettek kiváló mester ecsete nyomán. Luther arca olyan volt, mint a leghitelesebbnek mondott képeken, de Katalin bájos arcocskája bizony nem emlékeztetett a csontos képű, erős vonású asszonyságra, ahogy azt Cranach Lukács, a nagy sógor ábrázolta. A mi Katalinunk már a legendáké volt, mert a legendák szeretnek törékeny, bűbájos asszonyi lényt helyezni a nagy hősök oldalára. És Katalin keze keskeny volt, jaj, de szép és finom, mintha sosem nyúlt volna lúgba és nem kevert volna korpát a disznóknak.” (Lődörgések kora 67. old.) És evangélikus vonásnak tartom Tatay végtelen nyitottságát minden iránt, ami emberi megnyilvánulás. Ilyen nyitottsággal vall kimeríthetetlen kíváncsisága, amivel az embersorsokat figyeli és a legapróbb részletmozzanatokat is elraktározza emlékezetében. De nemcsak figyeli az embereket, mélységesen együttérez velük, részt vesz életükben és megpróbálja jó irányba terelni anélkül, hogy prédikálna nékik. Megértése - empátiája - olyan mértékű, hogy szemében egyszerűen nem létezik gonosz ember - persze élesen látja gonoszkodásukat, rossz természetüket, mégse ítéli el őket, inkább szerencsétleneknek, betegeknek tartja, akik legfőképpen önnön sorsukat rombolják. Evangélikus vonás még egalitárius demokratizmusa. Nem véletlenül volt az ugyancsak evangélikus Petőfi jelmondata: „Nem ismerek nálamnál nagyobbat, nem ismerek nálamnál kisebbet.” Ezt aztán ugyancsak megvalósította Tatay. Ő, a dunántúli középnemes-ivadék olybá tekintette a legszegényesebb szőlőmunkást vagy akár a vándorcigányt, mintha főispán állna előtte vagy más előkelőség. Tökéletesen átélte az ínséges kétkezűek életét, nyomorúságát, úgyhogy azok rögtön a magukfajtájúnak tekintették őt és úgy is nyilatkoztak meg előtte. így egész sorsszerű természetességgel adódott ama döntése is, hogy végül is egy badacsonyi földműves lányt vett feleségül, és úgy ahogy meg is értették egymást. Egész irodalmunkban nem akadt még egy író, aki ennyi sok és sokféle embersorsot ábrázolt volna művében, mégpedig tökéletes hitelességgel. Műve már csak emiatt is páratlan értékű és elavul- hatatlan, mert nem tudom elképzelni gazdagabb dokumentumát a XX. századi magyar kortörténetünknek. Mivel lehet röviden összefoglalni Tatay üzenetét számunkra? Talán saját soraival, melyekben anyja alakját idézi fel: „Mi volt az, ami őt annyi gond, gyötrelmes munka, a család anyagi hanyatlása, sikertelen próbálkozások, lányainak szerencsétlen házasságai, fiaiban is beteljesületlen álmok mellett is megtartotta boldog embernek? Egyedül a szívéből soha el nem fogyó, el nem fáradó, szú- kebb és tágabb környezetét besugárzó szeretet... A szeretet pedig szeretetet terem. Termett anyámnak és ebben lett a boldogsága. Mert nincs elpazarolt szeretet. Aki erről mond panaszt, az csak kegyet gyakorolt szeretet helyett, várva annak visszaszármaztatását. A szeretetet nem mérik kamatra, a szeretetet nem is lehet mérni, gyakorolni sem lehet, csak bírni a szívben, vagy nem bírni. A szeretet önmagát jutalmazza, mert magában gyönyörtkeltő érzés... egy dologban hiszek: a szeretet ésszel fel nem fogható roppant erejében. Mindenek felett megváltja a bűnös lelket és meggyógyítja a beteget. Megteremti a békességet, mely minden jónak forrása. A szeretet eloltja a hatalom éhségét.” Jánosy István Mozart és Barth A zeneszerző halála közelgő 200 éves fordulójára Lassanként elmúló századunk nagy teológusáról - Barth Károlyról - sok mindent lehet mondani, de hogy rajongó lett volna - aligha. Érdekelte minden ami emberi, tisztelettudó kíváncsisággal közeledett nagyok és nem nagyok felé, azonban mindig kritikusan. Még a számára legnagyobbakat, Luthert és Kálvint sem kímélte meg attól, hogy olykor összeráncolt homlokkal s néha évődő, sőt csipkelődő hangon faggassa őket. Mozartot fenntartás nélkül tisztelte és szerette. Nem tartotta „ötödik evangélistának”, de egy alkalommal mégis azt ajánlotta a pápának, hogy foglalkozzék boldoggáavatásának kérdésével.
