Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 2. szám - Kulturális figyelő
KULTURÁLIS FIGYELŐ Tatay Sándor Tatay Sándor írásait évtizedek óta figyelemmel kísérem. Műveit olvastam és újraolvastam. Valahogy az volt az érzésem, hogy itt - csendesen és észrevétlenül - a korszak legnagyobb prózavállalkozása készülődik. És most, nyolcvan éves korára, amikor - jókora késéssel megkapta a Kossuth dijat hiszem, hogy ez a nagy vállalkozás sikerült. Nem bíbelődöm az életrajzával, mert az maradéktalanul benne foglaltatik írásaiban. Csak annyit írok le, hogy középnemes dunántúli lelkipásztor családból származik, akik között még gályarab is akadott. Az ő világa olyan természetesen otthonos nekem, az az érzésem, hogy - Adámról, Éváról - de vérrokonok is vagyunk. De térjünk rá az egyes művek tárgyalására. Persze, a hatalmas életműből csak néhány kötetet emelhetek ki - a legjellemzőbbeket. Legnagyobb vállalkozása: a háromkötetes Simeon család. Az első világháború és a húszas évek számunkra oly tragikus időszakát ábrázolja. Egyedülálló vállalkozás ez, nemcsak terjedelemben, hanem átfogó sokoldalúságában is. Igaz, a középpontban - Mikszáth, Gyulai, Krúdy hagyományát követve - itt is egy régi nemesi család hanyatlása áll, de meglepő eredetiséggel ábrázolódik az akkori Magyarország szinte minden rétege, a háború céltalan magyar áldozatainak hekatombája, teljesen Ady versének, a Mesebeli Jánosnak, szellemében; a befolyásos arisztokraták, a tőzsdén és a hadiszállításban hetek és hónapok alatt milliomosokká nőtt újgazdagok ázsió-színpada; az öntudatos forradalmárok szervezkedése. Itt van mindjárt az első kötet fiatal hősnője, Klára, egy a fronton harcoló katona menyasszonya, akit hamarosan elcsábít és otthagy egy gyakorlott életművész katonatiszt. Klára már tudatosan elvetette a konzervatív konvenciókat, amelyek az erényes úrilányokat megóvták az ízetlen kalandoktól, viszont tettei még egészen a romantikus ideálokhoz igazodtak, amilyen a lovagiasság, becsületesség, önzetlenség, és ezáltal elsősorban önmagának ártott: az okosan számító amoralitás olcsó prédájává vált. Nem kevéssé tövises a másik két lány, Viola és Katalin élete, ők sem tudtak jól férjet választani. Viola egy részeges szélhámos oldalán sínylődik, aki egy ál-Stradivari hegedű birtoklásával akarja megtalálni a szerencséjét, a képviselőséget. Katalin egy ideig szépsége káprázatában tündököl, majd férjhez megy egy nagyon tisztességes fiatalemberhez, aki szövetkezet szervezésével akarja megváltani a szegény emberek életét, de persze a kurzus elgáncsolja. Jelzem, e lányok zátonyra futása ebben a korban éppen nem kuriózum; szinte ez volt a szabály, hiszen az iparvidékei-vesztett országban a hárommillió földtelen koldus mellett még munka nélkül maradt több százezer értelmiségi is, akik az elcsatolt területekről menekültek vagy kiutasíttattak. A Simeon család - Tatay saját családja viszontagságos története motívumaiból íródott. Várható volt, hogy nekifog saját közvetlen önéletírása megírásához is. Három ilyen témájú kötetét: a Meglepetések könyvét, a Lődörgések korái, és a Luk a tetőn-i így jellemezte: „Ezek valóban önéletrajzi írások -, de mégsem írtam önéletrajzot, különösen nem a teljességre törekvés és a részletekbe menő hűség igényével... Sok mindent úgy írtam meg, ahogyan nagyszerűbb lett volna, úgy mint az igazi irodalomban kell légyen.” A Meglepetések könyve valóban nem önéletrajz. Felejthetetlen tündérvilág, amely a gyerekszem varázslatos Maya-fátyolán dereng át. Az teszi varázslatossá, hogy benne emberek, állatok növények és tárgyak valami csodálatos álom-respublikában élnek, mint teljesen egyenrangú polgárok: az
