Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 2. szám - Frenyó Vilmos: Jákob és a genetika
FRENYÓ VILMOS Jákob és a genetika A Jákóbról szóló történetek olyan jeleneteket fűznek egy szálra, amelyek arról szólnak, hogy a hit hőse az az embert-Istent átverni bátor ősatya is, akinek nem nagy ár az életére törő Ézsau elöli menekülés, a Ráhelért ledolgozandó hétszer hét esztendő, a testi megnyomorodás, ha az Isten áldásának megszerzése a cél. Amikor a hagyomány a szóbeliségből az írásosba vált, olyan műfajt keres vagy teremt, amely nem engedi a képzeletet végérvényesen gúzsba kötni. A monda például tovább mondható, nem a történeti, hanem az ábrázolási hitelesség a döntő. Lábán becsapja Jákóbot, mert hasznot akar húzni veje áldásközeliségéböl. Jákób becsapja Lábánt, mert csak így tud megszabadulni tőle, hogy siettesse a végső ámen kimondását. A monda szerint Jákób félkegyelműnek tűnő ötlettel áll apósa elé, amikor bérét kéri. „Lopott jószág lesz nálam mindaz, arm nem pettyes vagy tarka a kecskék között és nem fekete a juhok között” - és elviszi a szín fehéret. Különös rituálé szereplői lesznek az állatok. A szertartásmester előírja a liturgiát, melyik állat melyikkel és mi módon pározzon. És Jákób meggazdagszik. A hagyományőrzők ugyanis nem a mesterfogásra kíváncsiak, hanem arra, hogyan lesz a csalásból áldás. Számukra kézzelfogható a faragott pálca vagy az álom jelentéshordozása A természettudományos világképpel megáldott és megvert mai olvasó azonban tovább kérdez. Mit „tudott” Jákób, amit Lábán nem? Szerzőnk a biológus szemüvegén át olvasta a történetet és az ókori pásztor „genetikai jártasságát" bizonyítja mai tudásunk eredményeivel. A hagyományőrzők törekvése az volt, hogy észrevegyék a profánban a szent megnyilvánulását. A biológus a szentben kereste a profán magyarázatát. így marad a monda az elmélkedésben profán, a Bibliában pedig szent. A bibliai elbeszélések közt érdekes problémát vet fel Jákób meggazdagodása apósánál, a fukarnak ismert Lábán szolgálatában (lMóz 30,25-43). Ez a részlet teljesen profán. Talán nem is annyira a Jákób kezére bízott juh- és kecskenyáj örvendetes gyarapodását akarja bemutatni, inkább Jákób talpraesettségét, ahogyan kétes mesterkedéssel a nyájat úgy „manipulálja”, azaz célja érdekében úgy befolyásolja, hogy majd az osztozkodáskor ő járjon jobban a végső elszámolás idején, amikor a szerződő felek végleg elválnak egymástól. Apósát és egyben munkaadóját becsapja ugyan, de cselfogása a félnomád életmód megítélése és nem ritkán kétes szokásai szerint jogos, mivel a nagyon is méltatlan bánásmódért így fizet vissza. Ne feledjük: a szemet szemért, fogat fogért jogfelfogás korszakában vagyunk. Jákób és Lábán között, a szóban forgó elbeszélés szerint ún. szolgálati szerződés köttetett, ilyenképpen: a nyáj szaporulatának az a része illesse a pásztort (Jákóbot), amelyben az állatok mustrázata elüt a mai szóval szabványos megjelenéstől. Tehát az újszülött bárányok nem tiszta fehérek és a kecskegidák nem egyenletesen feketék, hanem tarkák. Az akkori gazda szemében ez selejt számba ment; foltos, csíkos példányokat nemigen tűrtek meg a nyájakban. Mivel a selejtezés elég szigorú lehetett, hogy a nyájak állománya lehetőleg egyenletes legyen, mai szóval élve: homozi
