Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 2. szám - Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága. Lukács evangéliuma
66 VEÖREÖS IMRE: AZ ÚJSZÖVETSÉG SZÍNGAZDAGSÁGA Jézussal megkezdődött a második korszak, a beteljesülés ideje, s ebben benne él az evangélium írója is („hirdetik”: jelen idői). Ez a felosztás az egyház idejét egybekapcsolja Jézus idejével. Lukács azonban Jézus mennybemenetelét is határvonalnak tartja, amely után a Szentlélek eljövetelével új periódus kezdődik. Ezt Lukács szóhasználatához kapcsolódva a „tanúk idejének” is nevezik (ApCsel 1,8). Én a Szentlélek korszakának mondanám, mely megfelel Lukács teológiai gondolkodásának, és nem zárja le a periódust a „tizenharmadik tanú”, Pál apostol működésével, amint az egyik kutató teszi (Ch. Burchard, J. Jeremias tanítványa). Az üdvtörténet kettős felosztása esetén a második korszak Jézus idejét és a Szentlélek, az egyház idejét foglalja magában. A hármas felosztás azonban jobban megvilágítja, hogy Jézus ideje valóban „a közép” az üdvösség történetében. Az üdvösségtörténeti szemléletmód Lukács jellemző sajátja. A feltámadt Jézus szavai így foglalják össze tanítványai számára az evangélium végén Isten tervének teljesedését: „Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a próféták könyvében és a zsoltárokban. Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az írásokat, és így szólt nekik: így van megírva, hogy a Krisztus (Messiás) szenved, és feltámad a halottak közül a harmadik napon, és hirdettetik az ő nevében megtérés bűnök bocsánatára minden népnek, elkezdve Jeruzsálemtől. Ti vagytok ennek tanúi. És én elküldöm rátok Atyám ígéretét, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok erővel a magasságból” (24,44-49). Ehhez kapcsolódik Jézus szava mennybemenetelekor az Apostolok cselekedetei elején: „erőt fogtok kapni, amikor eljön rátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeábán és Samáriában és a föld végéig” (ApCsel 1,8). Lukács az üdvösségtörténetet az emberi történelem keretében helyezi el. Az evangéliumában elbeszélt, Isten határozatából végbement eseményeket nem egyszer történeti dátumokhoz fűzi. így Jézus születését Augustus császár egyik helytartójának idejéhez kapcsolja (2,1-3). A kutatók szerint ugyanis a betlehemi elbeszélés történeti időzítése Lukács szerkesztői eljárásához és nem az átvett hagyományhoz tartozik. Történetileg vitatható, hogy Quirinius szíriai helytartóságával egybeeshet-e Jézus születésének időpontja. Ez a kérdés számunkra nem döntő, hiszen Lukács idői meghatározásának helyessége független attól a szándéktól, ami őt mozgatja. Az elveszettek megmentője Lukács evangéliumának majdnem felét külön hagyományából meríti. Ez a gazdag anyag különböző forrásokból származik, s Lukácsnál részben összefüggő szakaszt alkot, mint Keresztelő János és Jézus születése, Jézus gyermekkora (1-2. rész); részben szorosan beépül a Márk evangéliumából vett anyag menetébe, mint a szenvedéstörténetnek és a húsvéti történetnek önálló darabjai (22-24. részben); főként pedig a Galileából Jeruzsálembe vezető út összefüggésében található (9,51-19,44). Lukács külön anyagának felismeréséhez bizonyos mértékben segítséget nyújt az olvasónak a magyar Biblia: ahol nem szerepel a szakaszcímek alatt párhuzamos hely Márk és Máté evangéliumából, az legtöbbször Lukács külön anyagához tartozik. Lukács hagyományának több történetében, példázatában Jézus úgy jelenik meg, mint Isten kereső, mentő szeretetének hirdetője. Jézus nem időtlen isteneszmeként beszél egy örök, jóságos Atyáról. Isten irgalma mindig történésben lép elénk. A csodálatos halfogáskor Péter bűnvallására Jézus tanítványává fogadással válaszol (5,1-11). A farizeus vendéglátó asztalánál lezajló jelenet végén a bűnös asszonynak bűnbocsánatot hirdet (7,36-50). A tékozló fiú példázatában a hazatérő, bűn-
