Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 1. szám - Andorka Rudolf–Fasang Árpád–Liska Endre–Sólyom Jenő: Vallomások a lutheranizmusról
12 LISKA ENDRE VALLOMÁS A LUTHERANIZMUSRÓL írás bizonyságával vagy világos észokokkal, úgy a lelkiismeretemhez és Isten igéjéhez vagyok kötve. Ennélfogva nem tudok, és nem is akarok visszavonni semmit, mert sem nem bátorságos, sem nem tanácsos bármit is a lelkiismeret ellen cselekedni. Isten engem úgy segéljen...” „Sem nem bátorságos, sem nem tanácsos a lelkiismeret ellen cselekedni” - vallja Lutherrel együtt az egész protestantizmus. A protestáns ember számára a lelkiismerete a legfőbb fórum, ahol Isten előtt elszámol mindarról, amit tett vagy amit elmulasztott, és ez a protestáns lelkiismeret Luther óta hol látványosan, hol kevésébé látványosan törénelemformáló erő. Napjainkban lehettünk tanúi annak, hogyan rázza föl a tespedésből egy egész ország népét a hallgatni nem tudó lelkiismeret szava. Tőkés László írja magáról: „Mi késztetett arra, hogy kilépjek a kényszerű hallgatók táborából és szószólója legyek ügyüknek? A válasz sokrétű. Eszmeileg leginkább a bibliai prófétizmus és a protestáns hit. Azok közé tartozom, akik megelégelték a hallgatást és az elhallgatást. Élni akarásunknak és önazonosulásunkhoz való ragaszkodásunknak hangot kell adnunk. Egeket ostromolni hallgatással nem lehet. Égbekiáltó helyzetünknek meg kell találnia hiteles szavait és képviselőit. Ezért szóltam. Úgy érzem, másképp nem tehettem.” Igazságtalanok volnánk azonban, ha azt állítanánk, hogy a lelkiismeretre mint legfelsőbb fórumra való hivatkozás protestáns privilégium. Hadd álljon itt egy idézet Bulányi György római katolikus lelkésztől, „Páter Bulányi”-tól: „Én azt gondolom, hogy az Isten országa ott tud megvalósulni igazán, ahol az embereket úgy nevelik, hogy ennél magasabb fórum nincs, mint amit ő itt benn hall, a lélekben - függetlenül attól, hogy ateista vagy nem ateista, vagy akármüyenista. És ott valósul meg az Isten országa, ahol az embreket arra nevelik, hogy ennek engedelmeskedni - ez az erkölcs. A lelkiismeretedet és a meggyőződésedet nem hordhatod a másik ember zsebében.” A lutheri magatartásforma másik sarkalatos pontjának a protestáns nyitottságot tartom. Ahogy Luther is késznek nyilvánította magát arra, hogy meggyőzzék álláspontja helytelenségéről, a protestáns ember is nyitott az ellenérvekkel szemben. A magyar nyelv szóhasználata sajátos kapcsolatba hozza egymással a protestáns nyitottságot és a lutheranizmust. Az Értelmező szótár szerint a „lutheránus” szó ezt is jelenti: döntés helyett semleges középutat kereső. A nyitott gondolkodású ember számára valóban nem könnyű a döntés, hiszen a pro és a kontra érvek lehetnek egyformán meggyőzőek. Az érvekre és ellenérvekre egyaránt odafigyelő gondolkodásmódot sokkal inkább fenyegeti az önfeladás veszélye, mint a bigott magabiztosságot. Ha azonban a keresztény egyházak komolyan veszik azt, hogy az ökumenének nincs alternatívája, akkor az egymás és a világ iránti nyitottságnak sincs alternatívája, és a konfliktusokat kerülő, kompromisszumra hajló lutheránus magatartásmód példamutató lehet az egész kereszténység számára. Úgy vélem, az ökumené századában büszkék lehetünk azokra a negatív felhangokra, amelyek a hitviták korában kapcsolódtak a lutheranizmus fogalmához. Másrészt ugyanakkor megszívlelendőnek is tartom az anyanyelv kritikáját, és úgy gondolom, arra tanít bennünket, hogy minden kompromisszumkészségünk mellett bizonyos helyzetekben határozott igent vagy nemet kell mondanunk. Liska Endre tanár Megjegyzés: A Luther-idézetet R. FriedenthaJ könyvéből vettem (Luther élete és kora, Gondolat, 1977. 336. old.). A Tőkés László-idézetet a Magyar Nemzetből (1989. okt. 18.6. old.). A Bulányi-idézetet az Új Időből (1989. ápr. 15.9. old.). Mindhárom idézetet rövidítettem.
